Pestis
A
pestis baktérium, Közép-Ázsia, tavakban gazdag vidékén,
évszázadokon keresztül lappangott a vadon élő rágcsálók
vérében. 1338-ban vagy a szárazság, vagy egy földrengés
felborította a természet egyensúlyát. A természetes
élőhelyéről elűzött baktérium, megkezdte halálos vándorútját,
és lassan közelíteni kezdett a sűrűn lakott vidékek
felé. A Fekete Patkányok, és az azokon élősködő bolhák
vérében indult "hódító" útjára.
A
patkányok gyorsan elterjesztették a pestist (másképpen
Fekete Halált) a fontosabb kereskedő utak mentén. Először
Kínában, azután Indiában, Egyiptomban, és KisÁzsiában
haladt tovább a fertőzés. Nyolc év alatt érte el a Krím
félszigetet. A keleten terjedő halálos kórról hallottak
Európában is, de nem gondolták, hogy a veszély eljuthat
odáig is.
1345-ben
Itáliai, keresztény kereskedők jelentek meg Krím félszigeten,
és az ottani muzulmán lakosokkal összeütközésbe kerültek.
Először csak kisebb utcai verekedések voltak, ami végül
háborúhoz vezetett. Az elűzött muzulmánok a Mongol fejedelemtől
kértek segítséget.
Az
ostrom, közel egy éve tartott, amikor a mongol seregben
kitört a pestis járvány. Annyi katona pusztult el, hogy
az ostromot kénytelenek voltak abbahagyni. A visszavonulás
előtt azonban a mongol fejedelem halálos tervet eszelt
ki.
A történelem legelső, és leghatásosabb baktérium háborúját.
A
várost körülvevő katapultokból, pestisben meghalt katonák,
már rothadó tetemét lőtték be a falakon túlra. Egyiket
a másik után. Valóságos hulla hegyet lőttek a városra…
Néhány
nap múlva hullani kezdtek a falakon belül lévő katonák
is. Akiknek sikerült megmenekülniük, hajóikhoz siettek,
hogy visszatérjenek Itáliába. A bolhák által megfertőzött
patkányok felmásztak a hajóköteleken, és "potyautasként"
szintén visszaindultak. Senki sem sejtette, hogy a hajón
utazó patkányok fertőzöttek, és fogalmuk nem volt róla,
hogy mekkora veszélyt jelentenek ezek a patkányok.
Útban
hazafelé, több kikötőben is megálltak a hajók, de mivel
látták a kikötőkben, hogyan hullanak a matrózok, sehol
nem engedték meg a partraszállást. 1347 októberében
a kereskedők végre elérték Szicíliát. A rémült kikötőmesterek
igyekeztek elszigetelni a hajókat a külvilágtól, de
már elkéstek. Amikor az első köteleket megcsomózták,
patkányok iszkoltak a szárazföldre… Bár a hajókat hamarosan
elűzték a kikötőből, a rövid megállás elegendő volt
ahhoz, hogy a Fekete Halál megvesse lábát Európában.
Európa
1348-ra túlnépesedett. További problémákat jelentettek
a háborúk, és a gyenge termés is. Mivel az emberek senki
másra nem számíthattak, az Egyháztól, és a papoktól
várták a segítséget, és a lelki vigaszt. Egy Ferences
szerzetes hamarosan megtudta, hogy a pestis lesújtott
Szicíliára, ezért imádkozott Istenhez, hogy a Fekete
Halál ne terjedjen tovább. Ám könyörgése nem talált
meghallgatásra, mindazok, akik kapcsolatba kerültek
a haldokló matrózokkal, napokon belül meghaltak. Egy
hét múlva már annyian haltak meg, hogy éjjel nappal
temették a halottakat. A halottak házait lepecsételték,
és azokba senki sem léphetett be.
Senki
sem vette észre, hogy a fertőző patkányok befészkelték
magukat az emberek otthonaiba, és a mocsokban a bolhák
is jelentősen szaporodni kezdtek, és elrejtőztek a halottak
ruháiban, amiket eladtak, vagy mások használtak fel.
Ekkor
Mikele Barát elhatározta, hogy bejárja az egy hónap
alatt teljesen lefertőzött Szicíliát. Mivel hitt abban,
hogy a pestis Isten büntetése, és nem lehet ellene semmit
sem tenni, lelki vigaszt nyújtott a szenvedőknek. A
papok közül is sokan meghaltak, de Mikele túlélte, és
leírta a járvány borzalmait.
Pontosan
megfigyelte azt, hogy aznap, amikor valaki megfertőződik,
fekélyek jelennek meg a testén. Ezek annyira legyengítik
a beteget, hogy ágyba kell feküdnie. A fekélyek először
diónyira nőnek, majd tyúk, később libatojás méretet
érnek el, és egyre nagyobb fájdalmat okoznak. A betegség
3 napid tart, a negyedik napon a beteg meghal.
Az
emberek rémülten látták ezt. Biztosak voltak benne,
hogy eljött a világvége, és Isten sújt le rájuk a bűneik
miatt. Mindenki imádkozni kezdett, hogy a "büntetés"
ne sújtsa az igazakat, csak a vétkesek kapják meg a
"büntetést". Szinte mindenki meg volt győződve arról,
hogy a pestis, a gonosz utolsó diadala, mielőtt Krisztus
visszatérne a Földre, az Ítélet Napján.
Annyian
haltak, meg, hogy nem volt elég megszentelt föld, a
halottak eltemetésére, holttestek hevertek úton, útfélen.
A
járványt leggyorsabban, és legbiztosabban, továbbra
is a hajókon utazó, fertőzött patkányok, és bolhák terjesztették.
Ha egy ilyen hajó kikötött valahol, néhány nap alatt
abban a városban is elterjedt a Fekete Halál. A pestis
egész Itáliát megfertőzte, és a kereskedelmi utak mentén
tovább indult, minden irányban.
1348-ban
egy szerzetes, aki a Pápa személyes orvosa volt, arról
értesült, hogy a pestis heteken belül eléri a Pápa palotáját.
Megvizsgálta a bolygók, és csillagok állását is, és
az eredményt jelentette VI. Kelemen Pápának. Elmondta,
hogy az égi jelek, az eget borító sötét felhők, a forró
széllökések, a hulló csillagok, és a pápai palota felett
látott tűzoszlop, mind arra vallanak, hogy rettenetes
csapás közeleg. Szerinte, a bolygók együttállása okozta
a járványt…
Végig
tanulmányozta a keleti, és európai bölcsek javaslatait,
hogy mit lehet tenni ilyen esetben. Mindenütt azt a
tanácsot olvasta, hogy a levegőt, a tűz tisztítja meg.
Ezért hatalmas máglyákat gyújtatott a Pápa palotájának
az udvarán. A pápát pedig közéjük ültette. A lángok
4 hónapon át, éjjel, nappal égtek. A patkányok, és a
bolhák nem tudtak átjutni a hőségen, ezért a Pápa nem
kapta meg a fertőzést, miközben a városban ezrével hullottak
az emberek.
A
pestis, leginkább az orvosokra nézve volt megalázó,
mert hiába kerestek fel egy beteget, az 4 nap múlva
meghalt.
A
Pápa orvosa is megkapta a pestist, ezért saját magát
kezdte gyógyítani. Felhevített kupákat rakott a testére,
hogy a betegséget segítségükkel kiszívja (ezt hívják
másképpen köpölyözésnek). Csodálatos módon, hamarosan
felgyógyult, és megállapította, hogy a pestisnek két
fajtája van. Az első állandó lázzal, és vérköpéssel
jár, és 3 nap alatt végez áldozatával. A másikat is
állandó láz kíséri, de e mellett fekélyek is ellepik
a testet, ez 5 nap alatt okoz halált. (Ezt a megállapítását
a tudomány később igazolta, a pestisnek valóban két
válfaja van, az első a tüdőpestis, sokkal ragályosabb
a másodiknál, a bubó pestisnél.)
Ez
olyan figyelemre méltó felfedezés volt, hogy a Pápa
először adta áldását egy holttest felboncolására, ami
korábban bűnnek számított...
Aki
tehette elmenekült, de akinek nem volt erre pénze, az
maradni kényszerült. Mivel az orvosokban nem bíztak,
a betegek többségét egyszerűen befalazták. Többen maguk
próbáltak "gyógyszert" készíteni maguknak ló patából,
vagy aranyporból. (Egy korabeli "recept": fogj egy élő
békát, és szorítsd a hasát a fekélyre! Ha a béka szétpukkan,
a beteg meg fog gyógyulni !). De nem használt semmi
sem.
A
Pápa, akit mint már mondtam elkerült a kór, igyekezett
megakadályozni annak elterjedését. Elrendelte, hogy
a hívők tartsanak körmeneteket, és különleges szertartásokat
végezzenek, ami egy új szekta, a "Flagellánsok" létrejöttét
eredményezte.
Ezek
önmagukat ostorozták, hogy megszabadítsák az emberiséget
a bűneiktől, hittek abban, hogy az önmagukra mért szenvedés
hatására Isten feloldja az átkot, és az emberiség megmenekülhet.
Nemsokára nyíltan kritizálni kezdték a Katolikus Egyházat,
mert az a válságos időkben magára hagyta híveit. Megzavarták
az Istentiszteleteket, és fosztogatták az egyházi tulajdont.
Bűnbakokat keresve azzal vádolták a zsidókat, hogy ők
mérgezték meg a kutakat, és Európa számos pontján üldözni
is kezdték a zsidókat (Az antiszemitizmus gyökerei igen
messze nyúlnak vissza…)
A
Pápa hamarosan rájött arra, hogy az általa kezdeményezett
mozgalom, a közrend felfordulását eredményezheti, ezért
leveleket küldött Európa uralkodóinak, hogy tiltsák
be a Flagellánsok mozgalmát. A mozgalom ugyan megszűnt,
de elindított egy új szemléletet, hogy az egyház hatalma
talán mégsem mindenható…
Ez
az eretnekség, 150 évvel később, a Reformáció idején
bukkant fel ismét.
A
pestis járvány 1350-ben ért véget, miután végigment
Nyugat-Európán, és Anglia után Skandináviát is rettegésben
tartotta. A Fekete Halál Európa lakosságának mintegy
1/3 -át pusztította el (több mint 20 millió embert).
A
halálos járvány teljesen megváltoztatta Európa arculatát.
Nyomában hatalmas káosz alakult ki, a családok szétszakadtak,
a falvak lakatlanná váltak, a gazdaság összeomlott,
az állam, adók híján csődbejutott. A túlélőket bűntudat
gyötörte, és újfajta szellemiség terjedt el. Növekedett
az Istenbe vetett hit, de nőtt az intézményesített egyházzal
szembeni kétkedés is. A munkaerőhiány új viszonyt hozott
létre a földesurak, és jobbágyaik között. A tekintélyt,
és a hagyományokat már nem fogadták el feltétlenül.
A
pestis járványok oka, a XIX. századig feltáratlan maradt.
Ekkor fedezték fel, hogy a patkányok, és a bolhák terjesztik
a kórt, és a bolhák viszik át a fertőzést a patkányról
az emberre. Egy ilyen bolha, egyetlen csípése már halált
okozhat.
A
XVII. századig többször volt pestis járvány de ezek
már nem okoztak akkora pusztítást, mint az első, ami
a XIV. században volt.
A
jóval agresszívebb és nagyobb vándorpatkány kiszorította
a házi patkányt, ennek köszönhetjük azt, hogy pestis
járványra már nem kell számítanunk, mert a pestist a
házi patkányok terjesztették. Ha más nem is, de ezt
a vándorpatkányok érdeme...