Hadsereg
(III.)
1346.
augusztus 26-án franciaországi VI. Fülöp megütközött
Edward (a Fekete Herceg) vezette angol sereggel
a Somme völgyben fekvő Crecy
mellett.
A
csata során Fülöp észrevette, hogy csapatai visszavonulnak.
Földühödve
eme gyávaságon, s a hirtelen haragtól elvakulva seregének
maradékát arra utasította, hogy támadják meg mind az
angolokat, mind hajdani bajtársaikat.
Nem
meglepő hát, hogy a franciák számára Crecy
maga volt a rémálom. (1.500 francia nemest gyilkoltak
le, az angolok nemességük mindössze ötven tagját veszttették
el…)
Amikor
lehetőséget kapott a francia királyi ház, hogy trónját
visszaszerezze, sikeresen elszúrta a dolgot.
1872
októberében, a poroszoktól elszenvedett borzasztó vereséget
követően a kormány republikánus hangulata hanyatlóban
volt, és felajánlotta a koronát Henrik Károly Ferdinándnak,
(Chambord grófjának), aki jobban szerette, ha V.
Henrik-ként emlegették.
A
jó hírt Marechal MacMahon, (Magenta hercege)
közölte a leendő királlyal, a következő szavakkal "L'heure
est arrive !" (Eljött az alkalom !)
Henri
azonban nem igyekezett a "L'heure"-t megragadni.
A
kormány először is (jelentette ki Henri)
meg kell, hogy szabaduljon a köztársaság utálatos trikolórjától,
és vissza kell hozni a Bourbonok fehér liliomos lobogóját.
Amikor
Marechal elmagyarázta, ennek ígérete meghaladja
hatás körét, de erre a gróf azt felelte: "Jön még
maga énhozzám !" és örökre távozott a történelem
színpadáról…
Bár
ez a történet csak "érinti" a harcot, ennek ellenére
érdemes megemlíteni…
Az
alkalmazott módszerek igén szélsőségesek voltak, és
1792 telén az utolsó király, (XVI.
Lajos) elmenekült a párizsi
terror elől.
Vincennes-ben
megállt, hogy kipihenje magát, majd befejezve étkezését,
fizetésképp egy Lajos aranyat nyomott a kocsmáros markába
(ez valami olyasmi volt, mintha ma 10.000 Ft-ot adnál
egy sörért és egy szendvicsért, és persze nem kérnél
vissza…)
A
kocsmáros jól megbámulta ezt az igencsak nagyvonalú
vendéget, és azon mód felismerte a királyt a pénzérméről,
amely annak névét viselte…
Lajos-t
elfogták, visszavitték Párizsba, ahol 1793 januárjában
családjával együtt kivégezték…
/Manila,
1999. augusztus 13./
A Fülöp-szigeteki
Nemzetbiztonsági Hivatalban bekövetkezett halálos kimenetelű
robbanást eleinte terrorcselekménynek vélték.
A nyomozás során
azonban bebizonyosodott, hogy nem történt bűncselekmény,
a szálak a Hivatal saját alkalmazottaihoz vezettek.
Kiderült,
néhány felelőtlen titkos ügynök egy nagy csomag TNT közvetlen
közelében gyújtott cigarettára, és az egyik ügynök, egy
csomag robbanóanyagon nyomta el a cigarettáját…
A légnyomás hét
ember (közöttük az elkövető) halálát okozta, és megrongálódott
a Hivatal különleges ügyosztályának az épülete is.
A
keletkező tűzben a helyszínen tárolt egyéb robbanóeszközök,
(többek között kézigránátok is) felrobbantak.
A hatóságok az
osztály vezetőjét bűnös hanyagsággal vádolják, amiért
az nem gondoskodott az elkobzott robbanóanyagok megfelelő
őrzéséről.
Forrás:
Associated Press
/Wisconsin,
1998. április 2./
A
büntetés-végrehajtási intézetek televannak olyan elítéltekkel,
akiknek a kisujjukban van az egész jogrendszer, ezek minden
törvényes lehetőséget felkutatnak, amivel javítani tudnak
helyzetükön.
Joseph,
a Stevens Point börtön húszéves lakója igencsak
körülményes útját választotta a szabadulásnak. Bolondnak
tettette magát, azt remélve, hogy átszállítják az alig
őrzött mentálhigiénés osztályra, ahonnan aztán könnyűszerrel
megléphet.
Vajon hogyan cselekedne
egy valódi őrült a börtönkörülmények között ?
Joseph
gondosan mérlegelte a kérdést, és arra a következtetésre
jutott, hogy legjobb lesz, ha felakasztja magát egy lepedőből
sodort kötélre.
Amikor elveszti
az eszméletét, cellatársa majd riadóztatja a fegyőröket,
akik levágják őt a kötélről és remélhetőleg átküldik a
diliházba.
Joseph
menekülési programja azonban sokkal gyorsabban játszódott
le, mint azt előre tervezte.
Valóban
felakasztotta magát, és már másnap élvezhette az örök
élet végtelen szabadságát…
Forrás:
Louisville Eccentric Observer
/Mexikó,
1999. november 9./
Egy
mexikói börtönőr a túlbuzgóságba halt bele, mialatt a
fegyenc házastársi vizitjét felügyelte.
Raul
éppen figyelmesen szemlélte a börtön tetejéről a gondjaira
bízott, rabot, amikor megbotlott a szellőző-berendezés
kürtőjében és hét méter magasból pontosan amellé az ágy
mellé zuhant, ahol a fogvatartott és felesége (a körülmények
ellenére) élvezték az intim pillanatot.
A
fegyenc, akit ilyen formán a legrosszabbkor szakítottak
félbe, igencsak megorrolt a betolakodóra és megkísérelt
lázadást szítani, a biztonsági őrök azonban csakhamar
elfojtották a kísérletet.
A Tapachula
intézetben fogva tartott rabok elmondása szerint az őrnek
az volt a szokása, hogy a házastársi együttlétek alatt
a börtön tetején ólálkodott, keresve az alkalmat, hogy
kukkolhasson.
A
helyi végrehajtási intézet alkalmazottai pedig arról számoltak
be, hogy az őr egy pornográf magazint szorongatott a kezében
(ezt bizonyíték gyanánt le is foglalták).
Volt
nála egy látcső is, amely pechjére elég jó minőségű volt
ahhoz, hogy belefeledkezzen a látványba, s a már ismertetett
módon térjen meg övéihez...
Forrás:
La Cronica, Reuters, Le Journal de Montreal, News (Mexico
City), InfoRed Radio
|