Kábítószerek

   

KÁBÍTÓSZEREK

Csoportosítás
Vizsgálat
Ópiumháború
Ópium
Morfium
Heroin
Kokain
Hasis
Peyotl
Maszlag
Psilocybe
LSD
Egyéb szerek

Vissza a nyitó menüre...
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 




Ópiumháború

 

Bármilyen hihetetlennek tűnik is ma, a múltban nem annyira csempészek, zugkereskedők üzlete volt a kábítószer kereskedelem, hanem az egyes államoké, állami monopolhelyzetben levő társulásoké, mint pl. az angol Keletindiai Társaságé... Azon a parlamenti ülésen, amelyiken e háború megindítását megszavazták, az ellenzék vezére, a fiatal Gladstone e szavakkal fejezte be beszédét: "Még sohasem hallottam vagy olvastam ehhez hasonló szégyenteljes háborúról, amelyik csak arra lesz alkalmas, hogy országunkat örök időre megbélyegezze."

Győzött azonban az üzleti érdek, a brit nagytőke vezéralakja, az akkori angol politikai élet szürke eminenciása, William Jardin meggyőzte lord Palmerston külügyminisztert, az ópiumkereskedelmet szabaddá tevő háború szükségességéről, 1840-ben kitört az első ópiumháború.

A Keletindiai Társaság 1600 decemberében alakult meg. Valóságos nagyhatalom volt, állam az államban háborút viselhetett, pénzt verethetett, törvényt hozhatott... Indiai bázisokról kiindulva már a 17. században kereskedni kezdett Kínával. Az üzlet nem nagyon virágzott, az angol vászon, gyapjúszövet drága volt a kínaiaknak. Ugyanakkor Kínából - ugyancsak Indián át - sok áru ment Angliába, tea, rebarbara, selyem. Bármit próbáltak is a társaság urai, eladásaik még csak a közelében sem jártak vásárlásaiknak. Amikor tudomásukra jutott, hogy a portugálok saját gyarmatukon, Macaón keresztül jó áron adnak el Kínában ópiumot, 1773-ban a társaság vezetői elhatározták, hogy a Kínába irányuló kereskedelmük középpontjába az ópiumot állítják. Elkezdték Indiában, a kínai ízlésnek megfelelő minőségű ópiumot termeltetni, kikészíttetni. Ez olyat jól sikerült, hogy Kínába hamarosan fogalom lett "Benares" márka. Ez az üzleti tevékenység nagymértékben hozzájárult az ópium széles körű elterjedéséhez…

Az igazsághoz tartozik, hogy a portugálok, illetve az angolok előtt is ismerték, használták már Kínában az ópiumot (a törököktől került oda), de nemigen terjed el. Nem tudták a hollandok sem elterjeszteni, akik Jáváról vitték be az ópiumot, illetve honosították meg az ópiumszívást.

A társaság üzlete virágzott, 1821 és 1843 között csak az ópiumüzletből származó nyereség (nem a bevételük !) több mint egymillió fontsterling volt. Nem csoda, ha erre a hallatlanul nagy összegre felfigyeltek a szigetország többi nagytőkései is, és keresztülvitték, hogy 1834-ben eltöröljék a társaság monopóliumát…

A kínai reagálás nem volt egyértelmű. A kínai császár, az Ég Fia Pekingben, a Sárkányok Udvarában trónolt, messze a tengerparttól. A veszély híre oda csak lassan és eleinte nem is teljes nagyságában jutott el. Egy idő után azonban kiderült, hogy az ópiumszívók munkaereje egyre inkább csökken, de megfogyatkoznak az állam bevételei is, (adók, kikötői illeték stb.) Így az első időben kiadott tilalmat feloldották, hogy megvámolhassák az ópiumkereskedelmet. Ennek mértékére jellemző, hogy 25%-os adókulcs mellett, 1830-ban a kínai kincstár bevétele csaknem négymillió dollár volt, s ez az összeg 1837-re megkétszereződött...

Kantonban, a nagy kikötővárosban zajlott az élet. Bárok, bordélyok, kocsmák kínáltak minden földi jót a sok tengerésznek. Míg az európai matrózok, akik ezeknek a negyedeknek az állandó látogatói voltak, beérték a hagyományos italokkal, addig a kínaiak az egyre szaporodó számú ópiumbarlangokat keresték fel.

Az emberek egészsége, s ami a kínai tőkések szemében sokkal fontosabb volt, a munkaerejük is rohamosan romlott. Ezért újra megtiltották az ópiumkereskedelmet. Az üzletben érdekelt európaiak azt gondolták, hogy nem eszik a kását olyan forrón, mint ahogy főzik. S különben is, Peking oly távol van. Az új katonai kormányzót, Liu Tse-süt azonban keményfából faragták. Intelligens és fanatikus ember volt, aki komolyan vette a feladatát. Egyik levelében így írt a társaság vezetőinek: "Miért szállítanak nekünk ópiumot, ami az önök országában nem használatos, hiszen ezzel az embereket a nyomorba és a halálba taszítják ?!"

Az angolok akkori kínai ügyvivője sokkal inkább katona volt, semmint diplomata. Így egyre inkább kiéleződött a viszonya a kínai kormányzóval és hivatalnokaival. A helyzet tovább romlott, mind gyakoribbak lettek a verekedések összetűzések, s az angolok, akik már úgyis régóta mérlegelték a háború lehetőségét, e mellett döntöttek…

A háború, elsősorban a nagyon rosszul felszerelt és kiképzett kínai katonaság ütőképtelensége miatt, hamarosan eldőlt az angolok javára. A békekötés során öt kikötőre kaptak jogot, szabad kereskedelem gyakorlására, konzulátusok felállítására. (Egyébként akkor kapták meg az akkoriban még jelentéktelen Hongkongot is.) Az ópiumkereskedelem újra felvirágzott. 1856-ban, egy álincidens kapcsán kitört a második ópiumháború is, amelyben már más országok is részt vettek. A kínaiak ezt a háborút is hamarosan elvesztették. Most már további engedményeket csikartak ki tőlük lényegében egész Kínára kiterjeszthették az ópiumkereskedelmet…

S hogy a háború nem volt hiábavaló ? 1914-ben az ópiumkereskedelemből Anglia tiszta haszna több mint 7 millió fontsterling volt !

Az üzletnek reklám is kellett. Lássuk, mit írt egy élelmes kereskedő: "1860 óta a napnál is világosabb hogy az ópium fogyasztása nemhogy nem átok, hanem éppenséggel áldás a nehéz munkát végző kínai népnek, amelyik évezredek óta az ópiumnak köszönheti egészségét és legfőbb örömét."

Egyes keleti országok számára, az ópiumilleték nagyobb állami bevételt jelentett, mint az európai országokban a dohány és a szesz adója. Különösen ez volt a helyzet Thaiföldön, Burmában, francia Indokínában (a mai Kambodzsában). Ezekben az országokban kevésbé folyt ópiumtermelés, sokkal inkább virágzott a feldolgozás. Megvették a nyers ópiumot, feldolgozták finomították, és óriási haszonnal eladták. 1920-21-ben az ópiumilleték a nemzeti jövedelem 15-20%-át tette ki…

Jóllehet a kábítószer-ellenőrzés nemzetközi szükségességéről szóló első elvi nemzetközi megállapodást már 1912-ben megkötötték Hágában, s 1925-ben pedig ennek továbbfejlesztett formája is aláírásra került Genfben, mégis csak 1926-ban rendelték el az angolok Indiában az ópium kiviteli tilalmat…

Arany háromszög

Ma nemzetközi egyezmények tiltják a kábítószer illegális termelését, előállítását, kereskedelmét. Sajnos azonban ez nem azt jelentette, hogy a hivatalos kereskedelemmel együtt eltűntek volna a kábítószerek rabjai is. Csak annyi történt, hogy megjelentek a kábítószer-kereskedők, illetve szindikátusok.

Ma már a különböző kábítószer-alapanyagokat adó növényeket, mint amilyen pl. a mák, az indiai kender, a kokacserje, titokban, a világtól elzárt helyeken termesztik. Lehetőleg olyan területeken, ahova vagy csak repülőgéppel lehet eljutni (az őserdőkben titkos repülőtereket építenek), vagy járművel meg sem közelíthető, magas hegyek fennsíkjain, völgyeiben. Innen azután teherhordó állatok szállítják le az "árut".

Az ópiumtermelés mai központja az arany háromszög. Innen származik a világ ópiumtermelésének több mint a fele. Ez a terület Burma, Laosz és Thaiföld közös határán fekszik, égbe nyúló hegyek, úttalan őserdők között.

A kokacserje termesztésének központja Dél-Amerikában, az Andok vidékén van (Peru, Kolumbia).

Hihetetlen

Évente több száz csecsemő születik úgy, hogy világra jövetele pillanatában máris életveszélyes helyzetben van. Súlyos görcsökben vergődik, légzése, keringése egyre romlik. A kis emberke kétségbeesett sírása, ahogyan kicsinyke ereje fogy, egyre jobban elhalkul, majd az élesztési kísérletekre javul valamit. Ezek a csecsemők mind narkomániás anyák újszülöttjei voltak, s már az anyaméhben hozzászoktak a kábítószerekhez. Az anyaméhben a táplálékkal együtt kapták meg… A köldökzsinórról leválasztott újszülöttek, elszakítva az anyai vérkeringéstől, megkezdik egyéni életüket. Mivel a testi függőség kialakult náluk abban a pillanatban, hogy nem kapták meg az anyától a megszokott narkotikumot, kialakult az elvonási sokk ! Az orvosoknak nem volt más választásuk, mint valamiféle kábítószert adni a csecsemőknek (erre a célra többnyire egy szintetikus morfiumszármazékot használnak), s egyidejűleg erősíteni szervezetüket. Amikor az újszülöttek túljutottak az életveszélyen, akkor éppen olyan szabályos, hetekig tartó elvonókúrát kellett náluk végezni, mint a felnőtteknél. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy lelki megszokás nem alakult ki, ezért ha a sokkos állapotot és az elvonókúrát túlélte, akkor szerencsésebbnek mondható, mint édesanyja… Igaz, csupán azok a csecsemők, akik orvosi ellátásban részesültek...

PENÉSZÍRTÁS

... és a Fáraó Átka probléma megoldása

Ilyen volt, ilyen lett...

  

HUMOR

A Veszprémben, 1989-ben végzettek Honlapja

Egyetemi sztorik...

  

VENDÉGKÖNYV

Írj bele...
  

E-mail

Küldhetsz e-mailt is...
  

TÜKÖROLDALAK

Hogy akkor is meg tudd nézni, ha a szerver bármiért nem elérhetõ... ezért javaslom a "bookmark"-ot...
Érdekes Történetek
Egyetemi sztorik
Penészirtás, és a...