Iszlám

Iszlám

Mint a Vendégkönyvben láthattad Bolek Zoltán a Magyar Iszlám Közösség Elnöke felhívta a figyelmemet arra, hogy az általam használt forrás több pontatlanságot tartalmaz, és felajánlotta a hibák kijavítását. Az általa küldött anyagot ismerheted meg az alábbiakban:

A Könyörületes és Megkönyörülõ Isten nevében

Elõszó a szerzõktõl
A Magyar Iszlám Közösségrõl
Iszlámvallási összefoglaló

A kazároktól Nagy Lajos királyig (1. rész)
A török hódoltság kora (2. rész)
Bosznia okkupálásától (1878) a második világháború végéig. (3. rész)
A második világháború végétõl 1996-ig. (4. rész)
Napjaink történelme (5. rész)

Elõszó

Napjainkban a változó világ sokarcúságában a televízió-és rádióadók testközelbe hozzák a volt "mesés, kincsekkel teli" Keletet.
2001. szeptember 11.-én karnyújtásnyira hozták a szörnyû terrortámadást is New York és Washington ellen!
A világ megdöbbent és sok emberen rettegés lett úrrá.
Ez lenne az Iszlám? Most háború tört ki e vallás hívei és az un. nyugati civilizáció között? Napokig néztük idehaza a televízió képeit a megdöbbentõ képsorokról. Mi, magyar muszlimok is, külföldi hittestvéreink egy részével együtt.
Mi, akik gyakoroljuk a vallást, s konvertálva kerültünk be a muszlimok népes táborába, éreztük a ránk meredõ tekintetekbõl a kérdést: Mit szóltok hozzá? Hogy lehet ilyet tenni?

Több éves könyvgyûjtögetésem és tervem, hogy egyszer megírom-megszerkesztem a magyarországi iszlám történetét a kezdetektõl napjainkig, a tavalyi év szeptembere lökést adott számomra!
Igenis, be kell bizonyítanunk mind a történelmünkkel, mind napi cselekedeteinkkel, hogy ez ország állampolgáraiként és velem együtt sokan magyar származásúként is számunkra idegen minden effajta és hasonló cselekmény!
Hiszen mindannyiunk számára ugyanaz a Teremtõ, bár hogy is nevezzük!
Történelmünk több évszázada bebizonyította, hogy Magyar földön a muszlimok békében éltek a más vallásúakkal együtt.
Most is ez a célunk, együtt dolgozni Mindenkivel szeretett Hazánk gyarapodásáért! Isten legyen velünk! Kívánok minden kedves Olvasónak hosszú életet, boldogságot és egészséget.

Bolek Zoltán

A Magyar Iszlám Közösségrõl röviden

A volt Állami Egyházügyi Hivatal politikai szempontok miatt 1988. augusztus 15.-tõl engedélyezte bejegyzett egyházként a Magyar Iszlám Közösség mûködését Dr. Mihállfy Balázs elnökletével.
Ekkor az aláírók, akik magyar muszlimnak vallották magukat, huszan voltak.
1990-ben az új jogszabályok szerint a Fõvárosi Bíróság 19. sorszám alatt ismételten bejegyezte a Közösséget, mint egyházat.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, sokkal többen lettünk.
Idehaza is elért minket a muszlimok átka, a széthúzás(úgy látszik ebben is igyekszünk utol érni a nyugat-európai hittestvéreinket).
11996-tól kollektív irányítás alatt mûködik a Közösség, s hála Istennek, már gyülekezeti helyiségünk is van.
Gomba módra megszaporodtak a hazai iszlám alapítványok, közel egy tucat van belõlük. Milyen céllal alakultak és miért dolgoznak? Ezt csak Isten tudhatja.
Közel két éve bejegyezték a Magyarországi Muzulmánok Egyházát is, azt hiszem azok a muszlimok tették ezt, akik nem voltak megelégedve az akkori vezetõségünkkel és koncepciónkkal.
Ez év májusától tisztújítást végeztünk, mivel volt Elnökünk elfoglaltsága miatt úgy döntött, hogy ezek után csak tanácsadóként szeretne a Közösséggel együttmûködni.
A három vezetõ és a négy vezetõségi tag nagy lelkesedéssel látott a munkához.
Elkezdtük a kis központunk felújítását, s mivel semmilyen külföldi támogatásra nem számíthatunk, mindezt teljesen önerõbõl végezzük.
Sajnos gazdag hit testvérink mind idehaza, mind külföldön teljesen magunkra hagytak minket, kivéve a néhány elhangzott biztató szótól.
Viszont mi nem adjuk fel, küzdünk azért, hogy a Közösségünk megújulva befogadjon Mindenkit, aki szomjúhozik Igénkre!
Minden pénteken déltõl nyitva egyelõre Közösségünk imaháza, s a pénteki ünnepi ima után tanítást is folytatunk, mely vallásbit oktatásból és arab nyelvi képzésbõl áll. Mindezt ingyen végezzük, minden érdeklõdõ számára.
Magyar, angol és német nyelvû könyveket adunk az érdeklõdõknek.
Miközben beszélünk a világ dolgairól, meghívjuk szeretettel egy pohár finom teára. Minden ramadani hónapban esténként szintén várjuk az érdeklõdõket szeretettel.

Bolek Zoltán, a Közösség elnöke

Mi az Iszlám?

Maga az iszlám arab szó, s jelentése: Allah akaratába való belenyugvás. Szülõföldje az Arab-félsziget, a jelenlegi Szaúd-Arábia.
Hedzsászban, Mekka városában született Mohamed próféta(sz.a.wa sz.),akit az Iszlám a próféták pecsétjének tekint. Isteni küldetését negyvenéves kora után kezdte el, Gábriel arkangyal által közvetített sugallatra.
A Prófétát megelõzõ idõkben ezen a vidéken a "Dzsahilijja" kora volt, a teljes pogányság és a kezdetleges törzsi erkölcsök kora.
Dívott a vérbosszú, az újszülött lánygyermekek élve eltemetése a homokban. Erkölcsi zsinórmérce a "murua" volt, ami egyfajta kezdetleges etikai kódex a beduin törzsek számára.
A nincsteleneket, az árvákat kihasználták és elnyomták.
Ezekhez képest, az Iszlám gyökeresen újat hozott.
Egyébként az Iszlám, a muszlimok szerint nem új vallás, hanem folytatása az Isten által elsõként megteremtett Ádám mûvének, mely átível Ábrahámon, Mózesen, Jézuson és a többi Ószövetségi prófétán.
Mohamed próféta (Isten áldása legyen rajta) csupán kiteljesítette és befejezte Isten Igéjét, melynek egy részét az emberek megváltoztattak.
Mohamed a mekkai arisztokrácia üldözése elõl elmenekült Jathrib városába, melynek új neve lett Medinat al Nabi, azaz a próféta városa.
Ebbõl lett Medina városának neve.
Innen (622) számítják a muszlimok- a Hidzsrától való -idõszámításukat.
630-ra az Arab-félsziget túlnyomó része már az iszlám vallást követte.
A történelembõl tudjuk, hogy közel száz év alatt meghódította az akkor ismert világ közel felét. Itt nem célom történelmi tanulmányt írni az Iszlám elõretörésérõl.
Az Iszlám öt pillére, melyet a muszlimok számára kötelezõ:

Az Egyetlen, örökkévaló Istenben (arabul Allah) való hit, és hit a Koránban említett prófétákban, melynek pecsétje Mohamed.
A credó, azaz hitvallás így hangzik: "Nincsenek istenek, kivéve Allah és Mohamed az Õ prófétája."
Arabul: La ilaha illallah, wa ashadu Mohamed raszul Allah."
Ez a credo jelenti a túlvilágba vetett hitet, a Szent Könyvek elismerését (Tóra, Zsoltárok, Újszövetség), melyeket Isten küldött az emberiségnek, prófétáin keresztül.
Hit az összes prófétában, itt kiemelt szerepet játszik Ábrahám, Mózes, Noé, Jézus (akit szeplõtelen fogantatása után szült meg Mária)és az utolsó, aki kiterjesztette és megtisztította az Igét, Mohamed.
A napi, meghatározott idõben történõ ima Istenhez.

Az imádkozást megelõzi a rituális tisztálkodás és az ima iránya minden esetben a mekkai Kába.
A Ramadan havi böjt megtartása, mely a holdhónapok miatt minden évben más idõpontra esik (általában kb.10 napot csúszik vissza évente).
Ekkor pirkadattól napnyugtáig nem szabad sem enni, sem inni és tartózkodni kell a szexuális élettõl is. Felmentést csak a gyermekek, öregek és betegek kaphatnak, vagy az utazók, de nekik az elmulasztott alkalmakat be kell pótolniuk.
A Zakat megfizetése, mely a Ramadan utolsó napjaiban válik esedékessé.
Ez az egyfajta egyházi adó a tárgyi évben felhalmozott anyagi javak
2, 5 ezrelékét teszi ki. Tehát, akinek van ilyen feleslege, az befizeti az illetékes szerveknek, akik ezt jótékonysági célokra fordítják.(Pl.: szegényeknek adnak belõle, iskolákat, fürdõket, mecseteket, kórházakat építenek,)
A Hadzs, azaz a Mekkába történõ zarándoklat teljesítése, mely minden olyan muszlim számára kötelezõ, amelyiknek egészsége és vagyoni állapota ezt megengedi. A zarándoklat teljesítése jó fizikai erõnlétet igényel, viszont páratlan lelki élményt nyújt a muszlimoknak. Innentõl kezdve, aki ezt elvégezte, jogosult a "hadzsi" cím használatára. Jómagam elvégeztem 1997-ben a Hadzsot.

A muszlimok szent könyve a Korán, mely 114 szúrából (vers) áll.
Oszmán, a harmadik kalifa idején rendszerezték, és egységbe foglalták, ettõl kezdve változatlan állapotban maradt meg a mai napig.

Mohamed próféta életét és mondásait összegyûjtötték, melybõl kialakult a Hadiszok gyûjteménye.
A hadiszokból és a próféta cselekedeteibõl lett a Szunna.

Az iszlámnak 5 vallásjogi iskolája van.
Nem célom most ezeket részletezni.

A MAGYAR ISZLÁM A KEZDETEKTÕL (Elsõ rész)

Kabarokról, besenyõkrõl és más népekrõl

Ha valaki a magyarországi iszlám történetét vizsgálja, annak vissza kell mennie a Honfoglalás elõtti idõkre, Levédiába.
A Kazár Birodalom része, ill.vazallusai voltak a magyar törzsek abban az idõkben.
Kazáriában a kereskedõk és a kazár elõkelõk egy jelentõs része muszlim volt, nem beszélve a Kagán katonáinak nagy részérõl, akik közül sokan Hvárezm-bõl jöttek.
Pontosan nem ismert körülmények között ezek a hvarezmiek a Kr.u.a IX, század elején már a magyar törzsszövetségben is feltûntek.
A honfoglaló magyarok hét törzse mellett, szövetségesként a Kazáriából kiszakadt, bizonyos források szerint elmenekült kabarok három törzse csatlakozott. Bíborbanszületett Konstantin császár így ír az eseményrõl: "Tudnivaló, hogy az úgynevezett kabarok a kazárok nemzettségébõl valók. És úgy történt, hogy valami pártütés támadt közöttük a kormányzat ellen, és belháborút ütvén ki, felülkerekedett az elõbbi kormányzatuk, és közülük egyeseket lemészároltak, mások pedig elmenekültek, és elmenvén, letelepedtek a türkökkel (megjegyzés: magyarok) együtt a besenyõk földjén, összebarátkoztak egymással, és holmi kabaroknak nevezték magukat."Miután a magyarok a Kazár Birodalom perifériájára kerültek, s önállósodva a pártütõ kazárokat befogadták, a kazár kagán a besenyõket uszította a magyarok ellen.
A három kabar törzs tagjai túlnyomórészt az Iszlám hitet követték.
Aba Sámuel, aki Magyorország királya volt, kabar származású. Õsei a csatlakozott három kabar törzs fejedelmei voltak. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár a kabarokat kavaroknak nevezi. Anonymus szerint a kabarok a Mátrában kaptak birtokokat a letelepedésre. A XIII-XIV századtól ismert, hogy az Aba nemzettség birtokai is ezen a területen terültek el.(Lásd, pl.Abasár).
Aba Sámuel ekkortájt vette el feleségül István király egyik késõn született testvérét. Nyílván e házasság feltétele az volt, hogy Aba Sámuel felvegye a kereszténységet.
E frigy révén erõsebb szövetségre lépett elsõ királyunk a kabar törzsekkel. A házassága idõpontjában alapíthatta Aba Sámuel az abasári monostort.

A házassággal és a keresztség felvételével együtt azonban megszûnt Aba Sámuel törzsfõi méltósága is, viszont bekerült Szent István udvarába, vagyis tagja lett az országos politikát irányító legszûkebb tanácsadói testületbe. Mint a király rokona kellõképpen nagy súllyal rendelkezhetett. Istvántól a német mintára megszervezett palotaispáni címet kapta, vagyis a késõbbi nádori máltóság megfelelõjévé tette meg. István érezhette, hogy Aba Sámuel megkeresztelkedése jobbára felszínes, ezért fiának Imre hercegnek a halála után nem Aba Sámuelt jelölte ki utódjának, hanem a minden szempontból feddhetetlen keresztény Pétert. I. István király a kabarokat, mint "fekete magyarokat" gyepüvédelemre kötelezte.
Természetesen, megfelelõ és biztos források híján az iszlám magyarországi korai jelenlétét sok szögesen ellentmondó elmélet keletkezett. De mint muszlim, s a magyarországi Iszlám kutatója arra az elméletre hivatkozom, mely az Iszlám jelentõségét emeli ki az Árpád-kori Magyarországon.
A Honfoglalás utáni idõkben kivétel nélkül a muszlim bevándorlás önkéntes volt.
Ez a bevándorlás a Maghribtól Hvárezmig terjedõ területrõl jött.
Árpád házi királyaink alatt a magyarországi muszlimokat kétféle jogállás jellemezte: vagy szabadon gyakorolhatta vallását, ami fõleg a miles, azaz harcos elemeket jelentette (fõleg gyep-védõként katonáskodtak), vagy kényszer alatt kikeresztelkedve, titokban gyakorolták tovább muszlim hitüket.
Jelentõs csoport volt az un. kálizoké, akiket Hvárezm környékérõl betelepedettekkel azonosítanak.

Könyves Kálmán királyunk 1111. évi oklevele szerint a királyi kincstár vámszedõ:
"Institores autores autem regii fisci, quos hungarice caliz vocant"
Helyneveinkben idetartoznak: Káloz (Fejér megye 1326: Kaluz, Kálócfa, Zala megye 1426 Kalozfalua, Budakalász, Pest megye, 1332-1337, Kaluz).
A kálizokkal még a Honfoglalás elõtt kapcsolatba került a magyarság. A Honfoglalás elõtt a hvárezmiek még a régi iráni nyelvet beszélték, s szintén sokan éltek közülük Kazáriában és Bulgar városában. Az óriráni nyelvet késõbb felváltotta a török nyelv használata.

Taksony fejedelem uralkodása alatt költözött be Hazánkba 960-972 között, Billa és Bucsu nevû vezérükkel a volgai bulgárok muszlimjainak egy jelentõs népcsoport.
A Billa név valószínûsíthetõ, hogy a Bilal muszlim név eltorzított változatáról van szó.
A volgai bulgárok egy belsõ hatalmi harc kitörése miatt menekültek Hazánkba.
A mai pesti Március 15. Téren telepítették le õket.
Kisebb hányadaikat pedig Pest megye más részein.(Helyneveinkben fennmaradtak: Bille és Bócsa puszták).
Ibn Rusta és Gardézi arab utazóktól maradtak fenn beszámolók a volgai bolgárokról, államukrõl és életmódjukról.
"A bolgárok a szlávokkal és kazárokkal szomszédságban élnek, az Atil (Volga) folyó metén, amely a Kazár (Kaszpi) tengerbe ömlik. A bolgárok királyát Álmusnak hívják és muszlim. A bulgárok többsége szintén muszlim. Mecsetjeik, iskoláik vannak, azon kívül müezzinjeik és imámjaik. Úgy öltözködnek, mint a muszlimok, temetkezési helyeik is olyanok, mint a muszlimoké."
Ezek a tudósítások a X. századból származnak. Ibn Fadlan írja, hogy a bolgár fejedelem arra kérte a bagdadi kalifát, hogy vallástudósokat küldjön, akik segítenek népének.
A bolgár fejedelem követe egy kazár származású muszlim volt, bizonyos Abdallah ibn al-Hazari.
Jelentõs számban érkeztek besenyõk is hazánkba, akik pedig a Honfoglalás elõtt õsellenségnek számítottak, de miután katonai vereséget szenvedtek egyrészt a bizánciaktól, másrészt a kievi fejedelmektõl, államuk szétesett és meggyengültek.
A besenyõk egynemzedékes muszlimok voltak, s csoportjaikat Pest, Moson, Fejér, Szepes, etc. megyékben telepítették le. Egy részük szintén katonasággal foglalkozott, de voltak olyanok is közöttük, akik kereskedõként, vagy földmûvelõként folytatta volt nomád életét. A honfoglalók magukkal hozták e név ismeretét. Okleveleinkben igen korán megjelenik részben személynévként, részben, mint helynév. Valamennyi ilyen jellegû adat besenyõ betelepültektõl származik. Ma ismert legrégebbi adatunk 1086/XIII. század: Beseneu. Meg kell emlékezni még Tonzuba besenyõ fejedelemrõl is, aki István király uralkodása alatt érkezett népével Hazánkba.
Mivel megtagadta a kereszténység felvételét, élve eltemették feleségével együtt az abádi révnél. A vele érkezett katonákat Szent István széttelepítette.
Az Árpád korban 150-re tehetõ azon települések száma, amelyek bizonyíthatóan besenyõ eredetûek.

A böszörmények Anonymus szerint a X. században érkeztek Hazánkba. Adataink legrégebbi része tulajdonnevekból áll, legrégibb köznévi elõfordulása bezermen, buzermen. XIII-XIV. századi helynevekben Buzermen, Bezermen, Bozermen. Ma, pl.Berekböszörmény (Hajdú-Bihar megye, 1291 óta), Hajdúböszörmény (Hajdú-Bihar megye, 1246 óta)-
Melich professzor ezeket a muszlimokat besenyõ-kún-palóc eredetûnek tartja. Mások kazárnak, vagy besenyõnek. Egyik eredeztetés sem fogadható el. Többen állítják, hogy az egyéni, vagy kis csoportban bevándorolt muszlim vallású török nyelvû népcsoportokról lehet szó.
A tatárjárást megelõzõ utazók, pl.Plano Carpini azt állítja, hogy a böszörmények kun nyelvet beszélõk, akik a "szaracén" vallást követik.
A böszörmény szó végsõ forrása a musulman. E név törökös változatai büsürman, bisirman, büsürmen. Ez utóbbi a magyar szó forrása.

A Kazár Birodalom és az Iszlám

Mivel e korszakban egyrészt kazár fennhatóság alatt ált a magyarság, másrészt késõbb is szoros szálak kötötték ide eleinket, ezért vizsgáljuk, tárgyaljuk részletesebben ezt az idõszakot.
Konstantin ezt írja:"a magyarok együtt laktak a kazárokkal három esztendeig, s minden háborúban együtt harcoltak a kazárokkal"Tartalmi okokból többen eltértek a görög szöveg betû szerinti értelmezésétõl és 200, ill.300 esztendõre teszik a kazár-magyar együttélés idejét. Az értesítés szövege arra enged következtetni, hogy a magyarokat függõ viszony fûzte a kazárokhoz. Jellemzõ erre a viszonyra, hogy a kagán Levedinek, a magyar törzsszövetség fejének nemes kazár nõt adott feleségül "nagy híre és nemzetségének fénye miatt, hogy tõle gyermeket szüljön".
A muszlim kalifátus seregei a Kaukázus lábainál fekvõ Derbent elfoglalása után indultak észak felé, ahol a Kazár Birodalom fénykorát élte.
A Kazár Birodalom egy tipikusan nomád birodalom volt, területe Közép-Ázsiától a Krím-félszigetig terjedt. Közép-Ázsia iszlamizációja révén kapcsolatba került az iszlám vallással, s területén muszlim kereskedõk gyakorta megfordultak.
Az elsõ sikertelen támadások 642-652 között zajlottak.
642-ben az akkori kazár fõvárost, Balanjárt támadták meg a muszlim arab csapatok.

652-ig kisebb csatákra került sor, de az említett évben egy ismét nagy muszlim csapat támadta meg a kazár fõvárost.
A megerõsített fõváros ellenállt, a felmentõ kazár lovasság megverte az ostromlókat, a harcok során a muszlimok vezére is elesett.
A második arab-kazár háborúban (722-737) elõbb gyõzelmeket aratott, majd vereséget szenvedett el a Kazár Birodalom.
A kazárok 722 táján 30ezres seregükkel súlyos vereséget mértek az arabokra. Az arab vezér, Jarah azonban újabb támadásra indult Derbend ellen. A kazárok jelentõs sereggel, kagán fiának Barcsiq-nak a vezetésével, felkészülten várták megerõsített helyeiken az ostromot (Hamzin, Taryu).
Az arabok mégis elfoglalták a kazár állásokat, elkeseredett küzdelem árán birtokba vették Balanjart is, a város kazár védõje Semenderbe menekült.
Jarrah Semender közelébõl visszafordult, s csak a következõ évben (725) kezdett újabb hadjáratba.
Elõbb az alánok ellen indult, mielõtt azonban döntõ fordulatra került volna sor, az új kalifa visszahívta és helyére Maslamah-ot állította.
Maslamah, a legendás hírû arab vezér 727-ben elfoglata a Kaukázus egyik fõ szorosát, Darielt.
A kezdeti sikerek után azonban õt is visszahívta a kalifa.
A Kaukázusban újra megjelent Jarrah, aki a Dariel szoroson keresztül az új fõváros, Sariyzsin ellen vonult, döntõ eredményt azonban nem sikerült elérnie. 730-ban megint fellángoltak a harcok a kazárok és az arabok között. A kagán fiának, Barcsiq-nak a vezetése mellett valami 300ezer fõnyi kazár sereg indult a Dariel szoroson keresztül Jarrah ellen. Az elkeseredett küzdelem harmadik napján az arabok döntõ vereséget szenvedtek. Jarrah elesett, asszonyai, gyerekei kazár fogságba kerültek. A kazárok éltek sikeres helyzetükkel, s a megfutamodott ellenség üldözése közben Moszult is megközelítették. Talán akkor érte el katonai csúcspontját a kazár katonai hatalom.
Az arabok nem nyugodtak bele vereségükbe. A kazárok elleni harc irányítását Szaid vette kézbe, egymás után elért apró-cseprõ sikereit az arab hagyomány kiszínezte.
Utána megint Maslamah vette át a kazárok elleni harcok irányítását. Átkelt Derbenden, kazár területre vezette seregeit, nagyobb nehézségek nélkül eljutott Semenderig.
A kaukázusi arab sereg élére ekkor új vezér került Marwan személyében (732).
A hagyományosnak mondható helyi háborúskodás után 737-ben kezdte meg a kazárok elleni döntõ hadjáratot. Hatalmasra duzzasztott seregeivel váratlanul átkelt a Dariel és Derbenti szorosokon. Az ellenállhatatlan nyomás elõl a kazár kagán észak felé menekült. Nyomában az arab seregek végig pusztították a burtaszok földjét.

A kagánt a Volgán átkelt arabok utólérték. A várt döntõ csapás helyett az arab vezér tárgyalni kezdett. Szorongatott helyzetében a kazár kagán engedett Marwán követelésének és áttért az iszlámra. Erre az arab seregek kivonultak KazáriábólMIndez 737-ben történt.
A kazárok az államuk létét fenyegetõ katonai katasztrófát mindenesetre túlélték, közel száz évig még a térség pusztai népeinek sorsát irányították.
Mindez idõk alatt az iszlám vallás szívósan gyökeret vert a térségben.

Megjegyezni kívánom, hogy a kazár kagán késõbb közvetlen híveivel a zsidõ vallást vették fel, de a zsidó vallás csak ebben a szûk körben maradt meg, illetve a zsidóüldözések elõl a bizánci birodalomból betelepültek követték.
A magyarok a kazárokkal való együttélés alatt vették át a kettõs fejedelemség intézményét is.

A kunok és a tatárok a tatárjárás után telepedtek le iszlamizált népcsoportként Hazánkban.

A kunokról

A keletrõl, a mongolok által kiszorított kun-kipcsak törzsek nomád államot hoztak létre, ami a Kaszpi tengertõl nagyjából a Magyar királyság határáig terjedt.
A kunok között voltak keresztények és muszlimok is, bár a többség a mongolok inváziójáig többségben sámánhitû volt.
Az iszlám vallás arab szókészletébõl eredeztethetõek a sátán (arab sejtán) és a próféta szavak is, mely fogalmak, ha a keresztény hittérítõktõl tanulták volna, nem lennének azonosak az iszlámban használatosakkal. A kunok iszlámra térésére a mongolkor elõtt nincs adat, de kétségtelen, hogy voltak közöttük szép számmal.
A kunok diplomáciai tevékenysége a mongolok megjelenésekor öltött rendkívüli mértéket.
A Köncsek vezér fia, Kumarmis Kolcy által vezetett, az 1223 elõtti években Bagdadba küldött követség célja a mongolok elleni védelmi szövetség és az iszlám felvétele lehetett.
Hasonló követség elõzte meg a havasalföldi kunok keresztény hitre térítését is (1223).
A kun területek élénk kereskedelmi kapcsolatokat tartottak fenn Egyiptommal és a szír területekkel.

Ebben a korban az északi területek legfontosabb kereskedelmi cikke az eleven ember volt, akiket a muszlim területek szívesen vásárolták meg. Az Ayubbidák az északi területek türk származású rabszolgáiból katonákat, testõröket képeztek ki.
Ezekbõl lettek a mamelukok (arab: mamluk: vásárolt rabszolga).
A mongolok elsõ megjelenésekor a kipcsak pusztákon összefogásra szólította fel a kunokat és az oroszokat.
Mindhiába. Dzsebe és Szübötáj mongol vezérek a Kalka melletti csatában az egyesült seregeket legyõzték.

E csatavesztés után húzódott vissza Kötöny (Kuthen) fejedelem egy jelentõs kipcsak népcsoporttal Havaselve területére.
Mivel a földrajzi adottságok és a kunok száma sem tette volna lehetõvé, hogy a mongolok ellen sikeresen védekezhessenek, a kun fejedelem IV. Béla királyhoz követeket küldött.
Kérte, hogy népével együtt a magyar király fogadja be, s szükség esetén biztosítson védelmet nekik. Egyúttal felajánlotta nem elhanyagolható katonai erejét is az esetleges külsõ támadásokkal szemben. Nem célom részletezni a kunok kivonulását, sem a tatárjárást.
Kötöny fejedelmet a felizgatott tömeg Budán meglincselte, erre a kunok pusztítva kivonultak a déli határokon át az országból.
A tatárjárás iszonyú pusztítást hagyott maga után, s IV. Béla királyunk, akit joggal nevezhetünk második honalapítónak, telepeseket (un. hospeseket) hívott be az országba.
Ismételten érkeztek keletrõl muszlim vallású török származású bevándorlók, s a Balkánra vonult kunok is visszatértek a király hívó szavára.
Körülbelül 40ezernyi sátor népe érkezett ekkor hazánkba.
A király letelepítette õket a Duna-Tisza közénill. a Körös, Maros és Temes folyók mentén.A kijelölt területeken szabadon nomadizálhattak, régi szokásaikat, viseletüket is megtarthatták.
Szabad emberként kötelesek voltak a király szavára hadba szálni, a nemességgel azonos értékû kiváltsághoz jutottak.
Ezzel szemben vállalniuk kellett, hogy áttérnek a kereszténységre, megtérítésükre a király tíz domonkos rendi szerzetest is küldött.

A térítés azonban nehezen ment, a látszateredmények ellenére a kunok ragaszkodtak õsi vallásukhoz és a muszlimok az iszlámhoz.
IV. Béla király különös gonddal ápolta a kunokkal való kapcsolatot.
Olyannyira, hogy fiának és örökösének is a kunok közül szerzett feleséget. A kun feleség minden bizonnyal fejedelmi vér volt, sokak szerint Kötöny fejedelem lánya. Ez a fejedelmi frigy megnövelte a kunok befolyását a királyi udvarban.
A király hadjárataiban fontos szerepet kaptak a nomád könnyûlovas kun harcosok, segítségükkel verte meg Frigyes osztrák herceget többször is. A nagy kunbarátsága a királynak, illetve fiának, V. Istvánnak oly mértékû volt, hogy ellene a pápai legátusok is felléptek.
A kunok iszlamizációját is alátámasztja az a tény, hogy négy felesége lehetett egy kun harcosnak, ami visszaköszön IV. László királynál.

IV. László királyt más néven Kun Lászlónak is nevezik, édesanyja kun fejedelmi vér volt (Kun Erzsébet), mint az elõbbiekben emítettem.
IV. László 1262-ben született, s már 1269-ben eljegyezték Anjou I. Károly nápolyi-szicíliai király lányával.
László uralkodásának elsõ évei a magyar nagyurak közti kötélhúzás jegyében telik el. Olykor megalázó helyzetbe is került László, ugyanis a nagyurak többször is elfogták és bebörtönözték. A belsõ nehézségeket növelte a Német-Római Birodalomban kialakult helyzet.
IV. László a cseh Ottokár királlyal szemben Habsburg Rudolf megválasztott német királyt támogatta, s hadba is szállt mellette.
1278-ban a morvamezei Dürnkrutnál döntõ gyõzelmet arat a kunok seregével Ottokár felett, a cseh király is holtan maradt a csatatéren.
Kun László a belsõ anarchiában a kunoknál találta meg a belsõ politikai-katonai támaszt, olyannyira, hogy átvette a kun szokásokat. Velük étkezett, kun viseletet hordott…
Ekkor házasodott három kun lánnyal: Ajdunával, Küpcsecsel és Mandolával.
Mindezeket az egyház nem nézhette tétlenül, s a kunok uszályába került király megfékezésére pápai legátus érkezett az országba.
A tárgyaláson részt vett a kunok két fõembere: Uzur és Tolon is.
A tanácskozás határozatot hozott: a kunok nemesi szabadságban élhetnek, a kunok fõbírája egyúttal az ország nádora is kell, hogy legyen. Ellenben a kunoknak vállalniuk kell az állandó letelepedést, valamennyiüknek meg kell keresztelkedi, tartózkodni kell az erõszaktól és a foglyokat, a külföldön ejtettek kivételével szabadon kell bocsátaniuk.

A király mindent megígért, azonban az ígéretek nem váltak valóra, László visszatért kedvencei közzé, s ott folytatta, ahol abbahagyta. Sõt, a békétlenkedõ pápai legátust elfogatta és a kunok kezére adta.
Erõszakra nem került sor, mert eközben magát a királyt is elfogták.
Az újabb tárgyalások és fogadkozások után ténylegesen kenyértörésre került sor. A királyt kényszeríttették a kunok ellen.
Hiába érkezett a király ellen szegülõ kunokhoz segítségül Havaselvérõl a kun Aldamur seregével, a hódi csatában (1280) azonban megsemmisítõ vereséget szenvedtek.
A kunok egyrésze ittmaradt, s kényszerbõl letelepedett és megkeresztelkedett, azonban nagy részük visszavonult Havaselvére.
Ebben az idõben kezdik el a kunokat nyögérnek is hívni.
Kun László ezekben az idõben gyõzi le a betörõ és Pestig eljutó tatárokat, s le is telepíti õket. De ez egy másik részlet anyaga.

Kun László "tudatzavarban" szenvedett, hiszen viselkedésérõl nehezen mondta volna meg bárki, hogy egy európai keresztény monarchia feje.
Mindazonáltal, hogy kedvelte a kunokat, s késõbb a betelepült tatárokat, s életmódja is hasonló volt, nem állíthatjuk biztosan azt, hogy királyunk felvette volna az iszlám vallást.
László kun nõt szeretett, kun volt az édesanyja, kunok voltak a barátai, kunokkal harcolt és… kunok voltak az orgyilkosai is.
Szokása szerint 1290 tavaszán is a kunokhoz ment, amikor július 10.-én ismeretlen okok miatt három kun orgyilkos megölte.
A közeli püspöki székhelyen, Csanádon temették el.
A gyilkosságot a királyság kun származású nádora, a muszlimból kikeresztelkedett Mizse és annak testvére, valamint László ágyasának, Éduának a bátyja bosszulta meg.

A tatárok

Mielõtt megvizsgálnánk a hazánkba betelepült túlnyomórészt minden bizonnyal muszlim vallású tatárokat, kitekintést kell adnunk egy rövid összefoglaló keretében a Mongol Birodalom és az Arany Horda történetére.

A Mongol Birodalom

Dzsingisz kán, eredeti nevén Temüdzsin, már 40 éves elmúlt, amikor1206-ra sikerült egyesítenie valamennyi mongol törzset. Ekkor a mongolok nagykánná választották Temüdzsint, aki ekkor vette fel a Dzsingisz kán nevet.
Dzsingisz megszervezte a tizedekbõl, századokból, ezredekbõl és tízezredekbõl álló nomád katonai államát és elindult meghódítani a világot.
1219-21-ben feldúlta Közép-Ázsiát, betörtek Indiába, majd szétverte a délorosz puszták nomádjait (alánokat, kun-kipcsak törzseket).
1223-ban a Kalka-folyó menti csatában a mongolok legyózték az orosz fejedelmek seregeit, majd visszatértek õsi szállásterületükre.
Dzsingisz kán 1227-ben meghalt belsõ sérüléseiben, amit akkor szerzett, amikor egy hadjárat alkalmával 70 évesen levetette a lova.
Dzsingisz kán halála után nem az elsõszülött Dzsocsit választották nagykánná, hanem harmadik fiát Ögödejt.
1236-ban a mongol seregek Batu (Dzsocsi fia) vezetésével nyugat felé indítottak támadást.
Legyõzték a kunokat és a volgai bolgárokat, minden bizonnyal akkor semmisült meg a Magna Hungária, azaz a keleten, a Volga vidékén maradt magyarok állama is.
Elfoglalták és lerombolták Moszkvát és Vlagyimirt. Az oroszok 1238-ban a Szity folyó mellett ismét vereséget szenvedtek.
Batu és Szübotáj vezérletével Magyarország ellen indúltak, s IV. Béla király veresége után pár évre meg is szállták Magyarországot.
Ekkor a mongol sereg túlnyomó részét már török ajkú népek alkották. a tatárok túlsúlyban voltak, s innen is kapta nevét a támadás:"Tatárjárás".
Dzsocsi másik fia Berke, Dzsingisz kán unokája volt az elsõ, aki az Arany Horda kánjaként felvette az iszlám vallást.
Ekkorra már az eltörökösödött mongol arisztokrácia és a hadsereg nagyrészt muszlim vallású volt. Berke kán eredeti szállásterülete még a bátyja életében a Kaukázus északi elõtere volt.
Az iráni és kis-ázsiai területek felõl érkezõ muszlimok csak Berke szállásterületein léphettek az Arany Horda területére. Mindenesetre az iszlám délrõl jutott el Berkéhez, és már Batu életében híre járt, hogy Batu öccse muszlim lett.
Halics és Lodoméria fellázadt a tatár uralom ellen, de ezt a lázadást Berke kán könnyûszerrel leverte. Halics és Lodoméria leigázása után felvillantotta IV. Béla elõtt egy tatárdúlás iszonyú lehetõségét.

Berke ugyanis a halicsi rendcsinálás után IV. Béla királynak küldött levelében felajánlotta, hogy gyermekeik lépjenek házasságra.
IV. Béla fia István pedig a magyar had negyedrészével támogassa a tatár hadjáratokat a zsákmány ötödrészének megtartásáért.
Mindezek fejében Berke nem követelt volna adót, sõt békét ígért.
Igaz, hogy azzal fenyegetõzött, ha a magyar király visszautasítja az ajánlatát, akkor a földdel teszi egyenlõvé Magyarországot.
IV. Béla ebben a súlyos helyzetben ismét pápai tanácsot és segítséget kért, de a pápa a morális támogatáson és a szövetség tiltásán kívül ez alkalommal sem ígért többet.
Béla megpróbálta halogatni a döntést, de a támadás elmaradt. Berke figyelmét fõleg a déli határok kötötték le, így nem maradt sem ideje, sem energiája, hogy a Halicstól nyugatra élõ magyarokkal és lengyelekkel foglalkozzon.
Berke után a következõ kánok neveit érdemes megjegyeznünk, illetve emírét: Mengü-Temür (1267-1280) és Telebuga kánét (1287-1291), valamint a "káncsináló" Nogáj emírt.
Neveik kapcsolódnak a magyarországi muszlim tatár betelepüléshez.
1285-86-ban Nogáj és Telebuga vezérletével a tatárok nyugat felé törtek. Elõbb Magyarországra csaptak be, s eljutottak Pest városáig.
Valószínûleg IV.(Kun) László titkos hívására és biztatására.
Nogáj tatárjainak betörése nem okozott újbóli nemzeti katasztrófát. Észak felõl özönlöttek az országba, az északkeleti megyéket pusztították, majd Erdélyen keresztül, a vajda és a székelyek erélyes ellenállásától meglepõdve kivonultak.
Két év múlva Lászlóval szövetségre lépett Nogaj újból megindult Magyarország ellen, de a király elfogatásának hírére visszafordult.
Nogáj tatár csapatai közül sokakat elfogtak, illetve több tatár nemzetség bevándorolt az országba, akiket László király letelepített. Számuk több ezer fõre tehetõ, s nagy többségük az iszlám hitet vallotta.
Sokáig a kunokhoz hasonlóan kiváltságot élveztek, de a nyelvi rokonság miatt hamar beolvadtak a kunok közzé.

Abu Hamid al-Andaluszi al-Garnati feljegyzései a magyarországi muszlimokról

Al-Garnáti az andalúziai Granadában született 1080-ban. Bejárta az akkor ismert világ nagy részét. Megfordult Egyiptomban, Szíriában, Arábiában, Perzsiában, Hvárezmben, a Volgai Bulgárban, Kievben, de ami számunkra most a legfontosabb, II. Géza király uralkodása alatt három évig élt hazánkban (1150-1153).

Magyarországot Básgirdnak, vagy Unkuríjjának mondja útleírásaiban. A magyar népet "básgirdnak"nevezi.
Az itt eltöltött idõkrõl így beszél:"…. három évig éltem közöttük… Vettem egy rabságban született rabszolgalányt ágyasnak…. Tizenöt éves lány, szebb, mint a hold, fekete hajú és szemû, bõre fehér mint a kámfor. Ért a fõzéshez, varráshoz és a számoláshoz is. Vettem egy másik rúmi lányt is, nyolc éves és öt dinárba került…. Született tõle (az elsõ lánytól) egy fiúgyermekem, de meghalt. Felszabadítottam és a Marjam nevet adtam neki. Szerettem volna magammal vinni Szadzsszinbe, ahol állandó lakhelyem volt…"
Az ebben az idõben itt élõ muszlimokról így ír:…." Itt ezerszámra élnek a maghrebi származásúak és szintén megszámlálhatatlanul vannak a hvárezmiek. A hvárezmi származásúak a királyt szolgálják (megjegyzés :kálizok és izmaeliták lehettek), kereszténynek tettetik magukat, s titokban tartják, hogy muszlimok.
A magribi származásúak ezzel szemben csak a háborúban szolgálják a keresztényeket, és nyíltan vallják az iszlámot (megjegyzés: minden bizonnyal a besenyõk és egyéb türk népek lehettek). "
"Amikor ellátogattam a magrebiek leszármazottaihoz, nagy tisztelettel láttak vendégül. Egy kicsit tanítottam õket a vallás tudományára…"
"…. s nagy kitartással együtt arra törekedtem, hogy átismételjék és gyakorolják az imádkozás és egyéb vallási kötelezettségek elõírásait."
A fentiekbõl több tényt vonhatunk le: A magyarországi muszlimok egy része kikeresztelkedettekbõl állt, akik titokban gyakorolják õsi hitüket. Mások, akik fõleg katonáskodással foglalatoskodnak, nyíltan muszlimok, bizonyára kiváltságaikat a királytól kapták.
A magyarországi muszlimok nagy része képzetlen az iszlám vallásban, bizonyára kevesen lehetnek, akik muszlim iskolát végezve, idehaza a híveket tovább taníthatták volna.
Viszont a muszlim hit a lelkekben gyökeret vert, s ezért is volt a keresztény hittérítõknek nehéz dolga a muszlimokkal.
Figyelemre méltó, hogy az öröklésre vonatkozó iszlám jogi elõírásokat is tanítja Al-Garnati. Arra a következtetésre juthatunk, hogy az iszlámot nyíltan valló népcsoportoknak a maga körében lehetõsége nyílt a sajátos, a vallással szorosan összefüggõ iszlám örökösödési-jogot alkalmazni. A fentiekre ismét egy bizonyíték:"… Korábban nem ismerték a pénteki imát, de most tõlem megtanulták, a pénteki szentbeszéddel együtt."
Az akkori muszlim kisebbség nagyságát jellemezheti még (ha levonjuk a muszlim arab szerzõk túlzásait is):"Ma már több mint tízezer helyen prédikálnak péntekenként, nyíltan vagy titokban, mivel országuk hatalmas."

Figyelemreméltóak a magyar király íjjászairól, azok származásáról, azaz a fegyveres muszlimokról szóló leírásai is:" A básgird király gyakran pusztítja a bizánci területeket. Így szóltam az ottani muszlimokhoz: Tegyetek meg mindent a szent háborúra, karöltve a /básgird /királlyal, mert Isten a javatokra számítja majd a szent háború erényét/az utolsõ ítélet napján/,
Ki is vonultak vele együtt Konstantinápoly tartományaira, és megverték a bizánci király tizenkét seregét, s /rabul ejtve/elhoztak egy nagy csapat/muszlim/türkmént a kúnijai seregbõl. Megkérdeztem néhányukat: Miért jöttetek a bizánci uralkodó seregébe? Így feleltek: Mindegyikünk 200 dinár zsoldot kapott, s nem tudtuk, hogy ezen a földön /Magyarországon/ muszlimok /is/ élnek. Elintéztem, hogy újra bizánci földre vigyék õket és visszatérhessenek Kúnijába."
Kúnija az akkori délorosz sztyeppéket és Havaselvét, Moldáviát felölelõ kipcsak nomád birodalom lehetett, ahol a kunok mellett nagy számban éltek besenyõk is. Mindez ismételten alátámasztja, hogy ebben a térségben erõteljes volt már az iszlamizáció a mongolok elõtt is. Al-Garnati nagy becsben állhatott a magyar királynál, ha a közbenjárására hazaengedték az elfogott muszlim kúnijaijakat. Al-Garnati szerint a magyarországi muszlimok dzsihádot viselnek Bizánc ellen, s a harcban elesettek "sáhidok", azaz méltók a mennyországba jutásra. A bizánci császár Anatóliából fegyveres szolgálatra telepített muszlim vallású török népeket a Vardar folyó völgyébe, s ezek a muszlim vallásúak is gyakran háborúzta Magyarország ellen bizánci zsoldban-tekintettel arra, hogy bizonyos határõri feladatokat is elláttak Bizáncban. Ezekben az idõkben jelentõs számú muszlim török népesség menekült át Magyarországra, indokul felhozva, hogy a kereszténység felvételére kötelezték õket, míg a Magyar Királyságban szabadon gyakorolhatják iszlám hitüket.
Ezeket a katonákat kiváltságos határõrként letelepítették.
Al-Garnati leírásában összevethetjük a hazai és a bizánci muszlimok helyzetét:"Eljött Konstantinápoly ura békét kérvén, rengeteg kincset és számos muszlim hadifoglyot hozva/ajándékként/. Az egyik ilyen hadifogoly, aki Bizáncból visszatért /Magyarországra/a következõket mesélte nekem. A bizánci király megkérdezte: Mi az oka annak, hogy a básgird király bevonult országunkba és végigpusztította azt? Hiszen korábban az nem volt szokása. Mire a következõ választ kapta: A básgird királynak van egy seregnyi muszlim katonája, akiket meghagyott vallásuk gyakorlásában, s õk voltak azok, akik rávették, hogy törjön be országodba, és pusztítsa végig földjeidet. A bizánci király erre azt mondta: Nekem is vannak muszlim alattvalóim, de azok nincsenek segítségemre a harcban. Erre azt mondták neki:

Azért, mert te arra kényszeríted õket, hogy kereszténynek vallják magukat. Akkor így szólt a király: Ezen túl nem fogok egy muszlimot sem az én vallásomra kényszeríteni, sõt mecseteket építek nekik, hogy harcoljanak velem együtt."
Al_Garnati elfogult saját hittestvéreivel szemben, de a fenti leírás tükrözi, hogy a muszlim vallású katonák Magyarországon kedvezményes helyzetben voltak, szabadon gyakorolhatták vallásukat, szokásaikat. Ezek szintén alátámasztják azt a tényt, hogy Hazánk ebben az idõben vonzó terület volt az iszlám vallású népesség bevándorlásának.
Mindezt tetõzi, hogy a muszlim népesség vezetõi személyes közvetlen kapcsolatban álltak a magyar királlyal.
Al-Garnati személyes kapcsolatban állt II. Géza királyunkkal.
Lássunk erre is néhány idézetet útleírásából:
"… ugyanazt a vallást követi, mint a frankok, ennek ellenére hódító hadjáratokat vezet a frankok országa ellen, és hadifoglyokat ejt közülük. Valamennyi nép fél a támadásától, mert sok a katonája és nagy a vitézsége".
"Amikor meghallotta, hogy megtiltottam a muszlimoknak a borivást és megengedtem, hogy ágyasokat vegyenek maguk mellé és négy szabad nõt/feleségnek/, akkor azt mondta nekem: nem ésszerû ez, mert a bor erõsíti a testet, a sok nõ viszont gyengíti a testet és a szemet. Az iszlám vallás elõírásai nincsenek összhangban a józanésszel. Így válaszoltam a tolmácsnak: Mondd meg a királynak:a muszlimok törvényei különböznek a keresztény törvényektõl.A keresztény ember ugyanis a bort az ételre issza víz helyett, és nem részegedik le tõle,s így valóban csak növeli erejét a bor.A muszlim azonban, amikor bort iszik, csak a részegséget akarja, elmegy az esze, és olyan lesz, mint a bolond,paráználkodik,öldököl ésistentelenségeket mond,csinál.Minden jó kivész belõle,/bárkinek/átadja fegyverét és a lovát, elvesztegeti minden vagyonát, pusztán az élvezeteket hajhászva.
Ezek a muszlimok itt a te katonáid, és ha támadást parancsolnál nekik, nem lenne sem lovuk, sem fegyverük, sem vagyonuk, mindent az ivásba ölnének. Neked meg, ha tudomást szereznél errõl, meg kellene öletned õket, vagy megveretned és eltûrnöd, esetleg új lovat és fegyvert adnod nekik, amiket aztán újra csak elherdálnának.
Ami pedig az ágyasokat és a feleségeket illeti, a muszlimoknak nagyon is megfelelõ a többnejûség, mert forró a természetük. Meg aztán ne feledd, õk a te katonáid, és ha nekik/sok feleségtõl és ágyastól/több gyerekük lesz, akkor neked több katonád lesz.

Erre a király azt mondta: Hallgassatok erre az öregre, mert bölcs, házasodjatok csak ahányszor, akartok, és semmiben ne mondjatok ellent neki. Géza volt az, aki szembeszállva a keresztény papokkal, engedélyezte az ágyasokat/a muszlimok számára/ ez a király szereti a muszlimokat."
Bizánc nagy keleti ellenfele az iszlám volt, addig ugyanez Magyarországon szövetséget jelentett.
A muszlim katonaság ereje segítette a királyt minden belsõ és külsõ ellenséggel szemben, tekintve, hogy ez a népesség közvetlenül és kizárólag csak a királynak volt alárendelve.
II. Géza és elõdei is, erõsen kihasználta a magyarországi muszlimok gazdasági szakértelmét, fegyvereseinek erejét és ütõképességét.
Mindazonáltal megtalálta a kellõ egyensúlyt, hogy ne kerüljön veszélybe az ország belsõ békéje sem.
Láthatjuk, hogy az Árpád házi királyok csak úgy tudta engedélyezni az iszlám vallási joggyakorlatot, hogy kivonta a muszlimokat a keresztény egyházi törvénykezés alól.
Ugyanakkor, meghatározta a jogok mellett azokat a kötelezettségeket is, amelyekkel, a királlyal szemben tartoztak. Teljesen bizonyos, hogy Hazánkban a tatárjárást megelõzõ idõkben, II. András király uralkodásáig a csatlakozott muszlim vallású népek is egyenrangúak voltak a magyarokkal, sõt bizonyos feladatok ellátásakor még kiváltságokat is élvezhettek.
Al-Garnáti tudósításait kitûnõen kiegészíti Yaqut arab lexikon író feljegyzései a magyarországi muszlimokról. Yaqut 1220 táján találkozott Aleppóban a magyar muszlimok egy csoportjával, akik iszlám tanulmányokat folytattak.
A leírások szerint a magyarországi muszlimok túlnyomó része a hanifita muszlim jogi iskolához tartoztak.
A magyarországi muszlimok öltözködése ugyanolyan volt, mint a keresztény magyar honfitársaiké, s a magyar nyelvet használták.
II. Géza idejében a magyarországi iszlám minden bizonnyal fénykorát élhette.

A lassú vallási asszimilizáció és a hanyatlás korszaka

Mielõtt ismertetném azokat a tényeket, adalékokat, ami bizonyítéka a hazai muszlimság asszimilációs folyamatának, ismertetnem kell az iszlám ebbéli idõszakának -sommásan- fénykorát.
Akkoriban a népesség 2-3 %-át alkották az iszlám vallást nyíltan vallõk. Körülbelül 1-2 százalék lehetett az összlakosság számához viszonyítva a látszólag kikeresztelkedett, de titokban muszlim vallást gyakorlók.
Az egyház volt az elsõ, amelyik támadta a muszlimok privilégiumait, s folyamatosan nyomást gyakorolt az uralkodókra, a kereszténységre való térítést szorgalmazva.
Az egyház követelte a vámok és királyi jövedelmek szedésének jogát a muszlimoktól, illetve a keresztény vallásúaknak való átadását.
Sok muszlim vallású, gazdasági pozícióban lévõ ezért keresztelkedett meg, de titokban továbbra is gyakorolta régi vallását.
Az egyház szerette volna az ítélkezés jogát is átvenni a királytól a muszlimok és zsidók felett.
A fentiekért hosszabb konfliktus alakult ki a királyi hatalom és az egyház között.

Láttuk fentebb, hogy több magyar királynál a királyi hatalom érvényesült. Viszont az Aranybullát megelõzõ évtizedekben a központi hatalom olyannyira meggyengült, hogy az ország nemessége és az egyház rákényszeríthette az uralkodót az iszlám híveinek fokozatos gazdasági erejüknek csökkentésére, illetve pozícióik elvételére.
II. András (11205-1235) 1208-tól fokozatosan bevezetett egy új gazdaságpolitikát. Lényege a királyi földtulajdon további osztogatása és a közvetlen adóztatás helyett a bérleti rendszer bevezetése volt.
A királyi jövedelem tehát a pénzben fizetett bérleti díjjakból állt (só, vám, pénzverés bérlete) Ezzel az új rendszerrel az egyház elesett bizonyos jövedelmektõl, másrészt a nem keresztény, hanem muszlim, vagy zsidó bérlõk teljesen sebezhetetlenné váltak számára a hagyományos egyházi fenyíték miatt. II. András nagy nyomásnak volt kitéve ezekért, s nem szabad elfelejtkeznünk arról sem, hogy a pézverés jogát gyakorlók a pénzrontáshoz is folyamodtak.
Egyszóval az ország nemességének nagy része és az egyház a királyt még a keresztes hadjárata elõtt 1217-ben meghátrálásra kényszeríttették. Az egyház egyre nagyobb figyelmet fordított a zsidõ és muszlim vallású lakosságra, s a magyarországi helyzetrõl a pápa is értesül. Ugyanakkor az egyház észrevett egy csendes gyarapodást a békés térítés révén az iszlámhívõknél is.

A hazai iszlám ismerte és mindenkor megtartotta a vallási türelmességet, ami az iszlám alapjaiban is megvan.
Idézném a Korán 2. szúrájának 256. versét:"Nincs kényszer a vallásban"
A muszlimság gyarapodott a házasságkötések révén is, mivel számukra a korabeli királyi kiváltságok engedélyezték a többnejûséget is. Királyaink többször is hoztak olyan törvényeket, amely elrendeli a büntetésüket azoknak, akik muszlimként megkeresztelkedtek, de titokban a régi hitüket gyakorolják.
Ezek a kikeresztelkedett muszlimokat a böjt tartásától, a disznóhústól való tartózkodástól és a mosakodástól tiltják el, s elrendelik, hogy keresztény egyházakat építsenek, a böszörmény falukat felezzék el-a magyarok betelepítésével-a böszörmények lányait keresztényhez, adják feleségül, s minden vendéget disznóhússal kínáljanak.
A muszlimok gazdasági erejüknek megtörésére az elsõ nagyobb törvény az Aranybulla volt.
"A kamara ispánjai, a pénzváltók, só árulók és adószedõk a birodalom nemesei/legyenek/, izmaeliták, zsidók ne lehessenek."
Ez tényleges támadás volt a király hûséges pénzbeszedõire, kamarásaira. A XIII. században a központi királyi hatalommal szemben álló fõurak és az egyház jól látta, hogy kik képviselik a király érdekeit, összefogva a római pápa segítségével hitharcot kezdeményeztek és folytattak a muszlimok ellen.
A közrendûek és a serviensek rokonszenvét is megnyerték az iszlám-ellenességhez, hiszen sehol sem kedvelik az adószedõket és pénzváltókat. A keresztény templomokban nyugodtan folyhatott a "pogányság" elleni agitáció.
Hogy mennyire fontos lehetett az egyház számára a magyarországi muszlimok gazdasági befolyása, idézünk IX. Gergely pápától egy levél részletet:"Szerecsenek és zsidók uralkodnak ott a keresztényeken, és sok keresztény leroskadva az elviselhetetlen teher alatt, látva, hogy a szerecsenek jólétnek és nagyobb szabadságnak örvendenek, hozzájuk csatlakoznak és felveszik a hitüket. A keresztények házasságra lépnek szerecsen nõkkel és viszont…"
II. András nem hajtotta következetesen végre az egyház utasításait és az Aranybulla a muszlimokra vonatkozó megkötéseit, az idegen származású esztergomi érsek, Róbert élve a rábízott fegyelmi hatalommal, 1232 februárjában a legszigorúbb egyházi büntetést alkalmazta: az egész országot interdictum alá vetette. Eljárásának okairól így számolt be a veszprémi püspöknek írt levelében"… A király maga köré gyûjtve fiait… törvényt adott ki, némely cikkely megtartásáról és megígérte, hogy azokat õ maga szentül megtartja. Az is benne volt, hogy zsidót vagy izmaelitát nem állítanak a kamara élére, nem tesznek közhivatalba.

Hanem ezt a törvényt semmibe vették, a tévelygés nagyobb, mint azelõtt volt…. Még keresztények is a szerecsen hitre állnak, mert látták, hogy azoknak jobb a sorsuk, mint a szegény keresztényeknek és ez által sok ezer lélek veszett el a tartományban…. Hanem tanácsosait, akinek rábeszélésére emelte a szerecseneket a polcra, kiátkozzuk. Dénes nádorispánt pedig nemcsak azért, hanem sok más okból is".
Nem menekülhetett Sámuel sem, a korábbi kamara-ispán, aki eretnekség gyanúja alatt ált, s szintén pártfogolta és oltalmazta a muszlimokat.
A muszlimokról így ír a fõpap:"Megtiltjuk, hogy keresztény ember akár kereskedésben, akár szerzõdésben, akár bármi módon érintkezzék szerecsennel, mindaddig, amíg az összes szerecsenek el nem bocsátják mind a keresztelteket, keresztelkedni akarókat, vagy kereszteltek fiait, akár magyarok, akár bolgárok vagy kunok, vagy bármilyen más nemzetûek, kik most, mint szolgák vagy szabadok náluk tartózkodnak."
Feltûnõ, hogy a zsidók, akikrõl a törvény ugyanúgy rendelkezik, mint a muszlimokról, az interdictum okai gyanánt nem említtetnek, míg az iszlám híveinek teljes elszigetelését rendelte el a törvény.
A keresztényekkel való érintkezés megszakítása számukra a teljes tönkremenést, elszegényedést jelentette volna, amennyiben eleget tesznek ennek a szigorú és értelmetlen követelménynek. a magyar egyház püspökeit azonban mindez nem elégítette ki.
Csapást csapásra halmoztak az iszlám híveire. Az öregedõ és özvegy királlyal 1233 augusztusában elfogadtatják a pápai követ által már elõre elõkészített, un. beregi egyezményt, mely Marczali Henrik szerint "az egyházi uralom zenitjét jelezte hazánk történetében."
Legelöl áll a cikkelyek között, hogy a király többé zsidót vagy izmaelitát nem tesz tisztségviselõjévé, nem állítja õket tisztjei melléútját állja annak, hogy a keresztényeket elnyomhassák.
Nem engedi, hogy keresztény rabszolgákat tartsanak vagy vásároljanak. Gondja lesz arra, hogy már külsõ jeleken is meg lehessen õket ismerni. Az olyan zsidók, izmaeliták vagy pogányok, akik mégis tartanak keresztény szolgát, vagy keresztény asszonnyal élnek együtt, elvesztik vagyonukat, és a király eladatja õket keresztény szolgaságba. A király többször is pártfogásába vette a szolgálatába álló muszlimokat, de a sorozatos és ismétlõdõ támadásokkal 1233-tól, a beregi határozatok után már nem tudott szembeszállni. A beregi törvénykezés 61 artikulusából 51 foglalkozik a "hitetlenekkel". A megszorító kemény intézkedések egy olyan külpolitikai helyzetben keletkezett, amikor a szentföldi keresztény államocskák élet-halálharcot vívtak fennmaradásukért a közel-kelet muszlim államaival szemben.

Érdekesnek tûnik, ha megjegyzem, hogy a keresztesek a mongoloktól várták a segítséget a muszlimok ellen.
Bármily furcsa, de ez történelmi tény.

A magyarországi muszlimok évszázadok után szervesen betagozódtak a magyar társadalomba.
Amikor önálló vallási közösségeik mûködésének lehetõsége megszünt, népesség tekintetébe, a magyarságba, vallás tekintetében a kereszténységbe olvadt be.
Minden bizonnyal I. Nagy Lajos királyunk alatt szûnt meg véglegesen az iszlám hitélet Magyarországon.
A keresztényekké lett muszlimok viszont a reformáció megjelenéskor annak lelkes hívei váltak.

Emlékeink ezekbõl az idõkbõl

A muszlimok Árpád házi királyaink alatti jelenlétére utalnak a fennmaradt középkori településnevek, a fennmaradt törvénykezés szövegrészletei, és az abból a korbõl származõ pénzérmék is.
Lássuk a fennmaradt településneveket, amiket fentebb már érintettem.
A muszlim népesség nagyobbrészt török eredetû volt, de voltak iráni népek is a betelepült muszlim vallásúak között. A településneveknél a Kovár-kazár, Kozár-Kazár és Kabar neve, valamint a besenyõ és a böszörmény is az õsi muszlim vallású származást bizonyítja.
A tatárjárás elõtt 210 helységrõl lehet kimutatni, hogy muszlimok lakták.
Réthy László 1880-ban megjelent munkájában (Magyar pénzverõ izmaeliták és Besszarábia) nagyon figyelemreméltó megállapítást tesz"A szaracénok vagy az izmaelita kereskedõk nem tûntek el az országból a tatárjárással, hanem elmagyarosodtak és I. Nagy Lajos (1387-1437) koráig mûvelték régi tevékenységüket, talán még nagyobb ragyogással, mint az Árpád-házi királyok alatt. Az állítás azon a tényen alapul, hogy egy 1352-bõl származó okmányon Jakab és János Saracenus testvérek, mint grófok Pécs-Szerém és Buda kamarásaiként szerepelnek.(A Saracenus-mint tudjuk-azonos jelentésû a magyarban máig is használatos a szerecsen szóval, ami a muszlim vallásúakat is jelölte).
A mesztegnei Szerecseny nemzetség címerében szerepel is egy szerecsen-fej, ami megjelenik Nagy Lajos több pénzén.

A magyar királyok ezüstpénzein, a XII. századi ezüst aprópénz korszakban, az ezüstérmék nagy csoportján új, keleti hatások is észlelhetõk. Az izmaelita pénzverõk mûködése nyomán a régi hagyományos éremrajzok keleties jelleget öltenek: feltûnnek a félholdas ábrázolások és az arab, kúfi típusú betûkkel kivésett "Illahi", azaz "Isten (Allah) Egy" felirat. IV. István rézpénzein az utóbbi felirat mellett még továbbiak is szerepelnek: a Korán bekezdõ,"Fatiha" szúrájának elsõ sora is (Biszmillah al-Rahman al-Rahim, azaz a Könyörületes és Megkönyörülõ nevében) felismerhetõ.
Nagy Lajos király uralkodásának végétõl kb.százötven évig csak átutazó muszlim kereskedõket, követeket látott az ország belseje, a déli határaink mentén viszont feltûnt az oszmán-török hatalom.

Az Elsõ Fejezet mellékletei.

Kelet-Európa népeinek térképe a IX. században
Muszlim vallású népek az Árpád-házi királyaink alatt.
Pénzérmék, arab feliratokkal a kora középkori Magyarországról.

Irodalom

Abu-Hámid al-Garnáti utazása Kelet- és Közép-Európában
Adorján Imre: Mohamedánok a magyarok között
Arthur Koestler: A tizenharmadik törzs
Fodor István: Jegyzetek
Goldziher Ignác: Az Iszlám
Kristó Gyula-Makk Ferenc: Az Árpádok
Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás elõtt és az Árpád-korban
Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép
Udvarvölgyi Zsolt: A magyar iszlám vallásszociológiája
Vásáry István: Az Arany Horda

A Török Hódoltság kora (2. rész)

Mielõbb mélyebben elemeznénk e korszakot az iszlám hazai e kori fellelhetõségérõl, röviden összefoglalnám az Oszmán-Török Birodalom történetét, kialakulásától kezdve a Karlócai békéig.

Az Oszmán-török Birodalom rövid története 1526-ig

Anatóliában négyszáz török család telepedett meg Ertogrul törzsfõjük vezetésével, a rokon szeldzsuk-törökök hívására. Törzsterületük Eskisehir közelében, a Szeldzsuk állam és a Nikaiai Császárság között volt.
Amikor a Szeldzsuk Birodalom felbomlott, az oszmán emirátus csak az egyike volt annak a tíz emirátusnak. Ertogrult fia, Oszmán követte az akkor még jelentéktelen törzs élén, aki felvette a "gázi"címet, jelezvén, hogy az iszlám fegyveres terjeszkedésének híve.
Megkezdett háborúi gyökeresen megváltoztatták az akkori gazdasági-társadalmi viszonyokat.
A beáramló idegenek felbomlasztották a törzsi kereteket, és az egyre nagyobb számú harcos ellátását már nem tudta biztosítani a nomád állattenyésztés. Egy olyan katonaállam kezdett kialakulni, amelynek fennmaradását egyedül a folyamatos zsákmányszerzés, terjeszkedés biztosíthatta. Oszmán kis törzsi területébõl gyorsan növekvõ katonaállamot szervezett.
Oszmán neve fogalommá vált, népét oszmánoknak vagy ottománoknak (törökül osmanli) hívták. Az állandó hódításokra hivatásos hadsereget kellett felállítani, amelynek élére Oszmán beglerbéget nevezett ki. Késõbb, a nagyobb hódítások után lett Ruméliai (Európai) és Anatóliai beglerbég cím.
A gazdaság alapját a magas színvonalú öröklött mezõgazdaság jelentette. Ahol a természeti feltételek megvoltak, a görög, örmény és szláv földmûvelõk öntözéses földmûvelést, fejlett gyümölcskultúrákat teremtettek. Amikor a bizánciak vereséget szenvedtek, a földmûvelõk nem menekültek el, csak a földesuraik. Új uraiknak csak a nem muszlimok fejadóját (dzsizje) kellett fizetniük, és ez kevesebb volt a bizánci adóknál. A terjeszkedõ politikát Oszmán fia, Orhán (1326-1360) is folytatta.
A gazdaságilag kimerült és véres trónharcokkal foglalatoskodó Bizánc képtelen volt ellenállni .A szakadatlan belharcoktól, az egymás ellen vívott háborúktól sújtott és a velencei,genovai,magyar beavatkozásoktól meggyengített Balkán(törökül Rumélia)is kedvezõ területnek bizonyult a hódításra.A pártoskodó fejedelmek és ellenfejedelmek igen sokszor hívták be segítségként az oszmán csapatokat egymás ellen.Orhán ki is használta ezt, beavatkozott a bizánci hatalmi harcba, az egyik trónkövetelõnek, apósának biztosította a bizánci trónt, majd amikor pártfogoltját megfosztották a hatalomtól,1354-ben megszállta Gallipolit és a Márvány-tenger északi partjának nagy részét. Ugyanebben az idõben sikeresen terjeszkedtek Közép-Anatóliában is, 1354-ben foglalták el Ankarát.
I. Murád szultán seregei 1361-ben elfoglalták a második legfontosabb bizánci várost, Drinápolyt (törökül Edirne). 1365-ben ez lett az új szultáni székhely, jelezve, hogy államuk súlypontja átkerült Európába. 1371-ben a Marica-folyó mellett az oszmánok legyõzték a szerb államocskák egyesült seregét, ezzel megszerezték Macedóniát, s a szerb tartományurak sorra ismerték el Murád szultánt hûbéruruknak. Oszmán kézre került Szófia, Nis, Szaloniki is.
1389-ben, az elsõ rigómezei ütközetben az oszmánok ismételt gyõzelmet arattak az egyesült szerb. bosnyák-bolgár-albán seregen. A számbéli fölényben lévõ sereg képtelen volt ellenállni a kitûnõen szervezett oszmán hadseregnek.
Az 1390-es évektõl a török csapatok rendszeresen pusztították Magyarország déli határvidékeit. A Zsigmond magyar király által vezetett "összeurópai" lovagsereg megsemmisítõ vereséget szenvedett 1396-ban Nikápolynál.
Ez a tragédia tisztázta az erõviszonyokat. Megmutatta, hogy az adott körülmények között Magyarország még szövetségesekkel együtt sem viselhet támadó háborút sokáig sikeresen a Balkánon, a török hatalom már nem szorítható ki egy csapásra Európából.
II. Murád szultánt (1421-1451) sem a magyar-vazallus, balkáni ütközõállamok rendszere (Bosznia, Szerbia, Havasalföld), sem Hunyady János sikerei, sem pedig a szultáni udvarban nevelkedett Szkander bég (Eredeti nevén Kasztióta György) vezetésével kirobbant felkelés nem tudta megállítani. Sõt, az 1448-as második rigómezei gyõzelem után az oszmánok hosszú évszázadokra berendezkedtek a Balkánon.
II. Mohamed szultánra (1451-1481) 1451-ben, aki akkor 21 éves volt, apja több mint félmillió négyzetkilométeres birodalmat hagyott. II. Mohamed tette az Oszmán Birodalmat nagyhatalommá, az utókortól a Hódító (törökül Fatih) elõnevet kapta.
II. Mohamed foglalta el 1453-ban a már régi dicsfényének árnyékának számító Bizáncot. Elesett egy fõváros és született egy új: az Oszmán Birodalom új fõvárosa, emelyet késõbb Isztambulnak neveztek.
Magyarországi hódítását meggátolta Hunyadi János 1456-os gyõzelme Nándorfehérvárnál, késõbb Mátyás király fekete serege állt az oszmán hódító tervei elé.
1475-tõl a Fekete-tenger az oszmánok "beltengerévé" vált, a Krími Tatár Kánság hûbéresévé válásával.
1512-ban Rettenetes Szelim (törökül Javúz) szultán elfoglalta a muszlim szent helyeket, Jeruzsálemet, Medinát és Mekkát, valamint Egyiptomot elfoglalva átruházták rá a kalifa méltóságot is. A kalifa méltóság megszerzésével olyan birodalom került Magyarország szomszédságába, amelynek uralkodója a muzulmán világ elvi ura is volt.

Az Iszlám Magyarországon a Török Hódoltság 150 évében

Szulejmán szultán a mohácsi csata után, 1526 szeptemberében járta be elõször a budai várat.
Három év múlva Bécs felé vonultában pihent meg itt másodszor, hogy azután egy hónap múlva rendetlenül visszaözönlõ serege futásától és a kudarc fájó élményétõl hajtva, de a gyõztes hadvezért alakítva néhány napra visszatérjen ide.
A magyar királyság fõvárosát egyik alkalommal sem csatolta a birodalmához, hanem visszaadta vazallusának, Szapolyai Jánosnak.
I. János király azonban 1540-ben meghalt, s félõ volt, hogy János Zsigmond csecsemõ király érdekeit a hozzá hû magyar nemesek nem tudják megvédeni.
Törvényhozó I. Szulejmán szultán (törökül Kánuni) sorsdöntõen belenyúlt a magyarországi eseményekbe. Szétzavarta, legyõzte Ferdinánd hadait Budánál, azt csellel elfoglalta és az Oszmán Birodalomhoz csatolta. Mint tudjuk, ezzel az ország három részre szakadt.
A minket érdeklõ terület az ország középsõ része, amely közel 150 évig a Török Hódoltság néven vonult be a magyar történelembe. Buda elfoglalása után, a török megszállás alatt lévõ területek fokozatosan nõttek, ezáltal az elsõ hadjáratokban elfoglalt területek tudtak a legjobban betagozódni a Birodalomba. Az Oszmán Birodalmat és a Magyar Királyságot is végvárak hosszú láncolata védte.
A törökök katonai jelenléte után szinte azonnal megindult a megszállt részekre a bevándorlás mind a Birodalom belsejébõl, de fõleg a Balkánról.
Törökök, muszlim bosnyákok, albánok és balkáni keresztények érkeztek iparosként, kereskedõként, valamint az iszlám vallási életet mûködtetõ személyekként.
Magyarországon nyomát sem találhatjuk a tervszerû muszlim betelepítésnek, mely jellemezte a korábban megszállt balkáni államokat. Balkán északi részeire is alig jutott muszlim vallású telepes, Magyarországra végleg elfogytak az embertartalékok. A betelepülõ civilek mindannyian önszántukból érkeztek e veszélyes tartományba.
A betelepülõk nem a falvakba, vagy török helyõrség nélküli mezõvárosokba költöztek, hanem olyan helyiségekbe, ahol tartósan éltek török birodalmi katonák.
Ugyanis ezek számára a már megszokott "szolgáltatást" biztosítani kellett.
Például a ruházkodáshoz szabó, cukrászok, péke, a fürdõk építéséhez és üzemeltetéséhez szakemberek, etc. A sok betelepülõ nem mindegyike volt muszlim vallású, hanem igen sokan voltak a törökökkel együttmûködõ keresztények is. Így költözött be sok szerb is Hazánkba, akiket rácoknak neveztek.
Gyorsan kialakultak a muszlim vallású kolóniák is, mecseteket, korániskolákat és közfürdõket építettek százszámra, emelyekbõl sajnos csak igen kevés maradt fenn.
Adalék, pl.1570-bõl: Vácott 374 ház közül 189 volt muszlim vallásúaké. A megmaradt magyarság igen csekély számú volt a törökké lett városokban.
Összeállt a török-magyar városképe, amilyenné azt a kor és a benne lévõ lakók formálták.
A vár és a városfalak, a rajtuk álló ágyúk, a kaszárnyaépületek és az arzenálok nem hagytak kétséget affelõl, hogy háborús korban jártunk.
A magyarok városrészében egy, legfeljebb két templom, körülöttük földszintes házak, lakói szegények, hiszen nehéz korban éltek. a várban ás a muszlim városrészben belül tiszta, kívül kissé kopottas mecsetek és dzsámik, fürdõk és korán iskolák kupolái, valamint a két kultúra kényszerébõl született torz, átalakított építmények sora húzódott. Az egyik részben piac van, a másik részben bazársor.
Müezzinek imára hívó éneke és a néma harangtornyok.
Az utcákon magyar, szláv és török szó hangzott.

A Török Hódoltság iszlamizációja

Magyarországon a török korban a reformáció és ellenreformáció harcaival foglaltak elfoglalva, az iszlám kevés vonzerõt gyakorolt, még úgysem, hogy a nem muszlimokat sújtó fejadótól (dzsizje) mentesülhettek. a másik nem elhanyagolható ok az volt a balkáni államokkal ellentétben, hogy megmaradt az anyaország kis része is, a királyi Magyarország, s az akkor különálló Erdélyi Fejedelemség.

A magyarországi muszlimok feltehetõen nagyobb része délszláv eredetét bizonyítja, hogy törökül alig tudtak, az iszlám hitéletük kimerült a formalitásokban. Ezek a muszlimok a liturgia nyelvét, az arabot sehogysem beszélték, a közrendûek legnagyobbrészt keresztény feleséget vettek feleségül. Ez utóbbi a hazai török származású katonáknál is megfigyelhetõ. Nem volt szokásos a többnejûség, s magyarul mindegyikõjük tudott.
Ezekbõl a házasságokból muszlim vallású és nevû magyar nyelvet beszélõ gyermekek cseperedtek fel. A muszlin katona saját szõlõjébõl termelt bort ivott pincéjében, s a teljes magyar szokások átvételétõl egyedül a disznó utálata tartotta vissza. Ruházatuk a magyarhoz hasonlatossá vált, s még a törökök fõemberei is magyarul leveleztek a magyar fõurakkal és a hódoltság népével. Bizonyíték erre a Budai Pasák Magyar Nyelvû Levelezései is.
Megállapítható, hogy az Oszmán Birodalom muszlim vallású polgárait jobban érintette a magyar kultúra, mint fordítva.

Magyar származású ember háromféleképpen lehetett muszlim: Egyrészt a már említett önkéntes áttéréssel, másrészt rabsorba kerülve, a szabadságáért cserében, vagy kisgyermekként elrabolva, muszlim nevelésben részesítve.
Ez utóbbi nem mindig jelentette azt, hogy a gyermekbõl janicsárt neveltek.

Most mindhárom lehetõségre történelmi példákat hozok fel.

A budai vilajet váraiba beállt újoncok származását tekintve 1558-ban magyarként 52 fõt találunk, akik az össz újonc létszám 6, 4%-átadták ki. Az ötvenkét magyar származású török katona közül 28 tért át az iszlámra önként. Túlnyomórészt azonban balkáni népekbõl verbuválódott az újoncok csapata, de sok volt közöttük a renegát.
A 148 önkéntes renegát közül egyötödük lettek a kényszerûségbõl iszlamizált árvák, négyötödük önként választotta az érvényesülésnek ezt az útját.
A 28 magyarnál a zsoldlistán feltüntették mind a magyarságukat, mind az iszlamizálásukat (madzsar oglan-magyar fiú és iszlama gelip/gelmis, vagy müszülman olmus-áttért az iszlámra).
Az 1570-es évek elején, részletes leírás készült a váci ingatlanokról. Az ingatlanok tulajdonosai között felfedezhetünk egy magyar származású fiút, akit egy bizonyos Memi
felszabadított rabjaként iszlamizált, a muszlim neve Pervane Abdullah lett, és a drégelyi müsztahfizok negyedik tizedébe osztották be. A váci házak leírásából tudjuk, hogy apját Csiszár Jánosnak hívták. A Haszan vojvoda mecsetjérõl elnevezett városrészben álló családi ház az apa halála után a muszlim hitre tért fiára szállt.
Sok esetben a szükség kényszere terelt katonának olyan embereket, akik elõtt ez az egyetlen út nyílt a kitörésre. Ilyenek voltak a család nélkül maradt árvák, 1558-ban összesen huszonegyen, akik közül hárman meg sem tudták mondani, hogy hol töltötték gyermekkorukat. Négyötödük renegát volt, olyan keresztény fiú, aki elvesztvén összes közeli és távoli rokonát, megragadta az önállósodás egyetlen lehetõségét, a katonáskodást. Sorsuk legtöbbször együttérzésre, nagynéha gonoszkodásra készteti a kései szemlélõdõt. Így annak a fehérvári fiúnak a pályája is, aki szülõhelye várába szegõdött el török katonának. Ez ritkán történt meg, az áttért magyarokigyekeztek távol kerülni gyermekkoruk színhelyétõl. Esetét az is szokatlanná teszi, hogy friss renegátként egybõl a vár legjobban fizetett eli alakulatába, a müsztahfizok közé került. Karrierjét életútja rövidke állomása magyarázza, az, amíg katonáskodása elõtt fürdõsfiúként dolgozott a török fürdõben. Itteni buzgóságával találhatott magas rangú pártfogóra, aki az adott helyzetben elérhetõ maximumot szerezte meg neki. Ha így volt, ez adott okot és merészséget neki ahhoz, hogy a szülõvárosában maradjon: a következõ évben is ugyanazon a poszton szolgált.
Az árvákénál is kiszolgáltatottabb helyzetbõl menekültek a keresztény rabok.
Ha gazdájuk akár pénzért, akár üdvözülést segítõ jócselekedetként felszabadította õket, szabadságukért áttértek az iszlámra és katonának álltak.
Azt gondolhatnánk, hogy a felszabadított rabok az áttérést és a katonának állást a szabadulás árának tekintették, s utána az elsõ-az állandó csatározásokban élõ hódoltságban könnyen-adódó alkalommal megszöktek. De nem így volt. Az 1558-ban felszabadított és várakba került rabokat kivétel nélkül a helyükön találjuk.
A rabsorból valõ kiemelkedésnek ismét felhozunk egy példát, egy magyarból lett oszmán íródeák levele:"Én keresztény fi vagyok, gyermekségemben rabbá estõnk mind atyámmal egyetembe. Az atyám kiváltozzék (pénzen kiváltotta magát), és engemet törökké tõnek… Annakutánna engem török oskolába adának, azt is megtabulám."A budai János deákot, a levél íróját Arszlán budai pasa nevelte ki kancelláriai szolgálatra. A hozzá hasonló tollforgató magyar renegátok közül kerültek ki a budai pasák íródeákjai és titkárai.
Az isztambuli janicsár-iskolákban és szeráj-iskolákban képzett áttért ifjak legjava persze sokkal fényesebb hivatali pályát futott be, mint a birodalom peremvidékén, az oszmán végvárakban és helyõrségekben szolgáló hasonló sorsú írástudók.
A szultán udvarában, nagy becsben álltak a dragománok (törökül: terdzsümánok) nevezett renegát szultáni tolmácsok, akik a fordításon messze tûlmenõ, komoly szerepet játszottak az oszmán diplomáciában. a császári dragománok a legrangosabb külügyi tisztviselõknek számítottak az oszmán diplomáciában.
A vallásváltoztatás és a magas szultáni szolgálat életre szólóan megszabta a sorsukat, nem tudunk arrólhogy bármelyikük hûtlenné vált, volna a muszlim valláshoz és a szultánhoz. Érdekes figyelemmel kísérni, hogy mit õriztek meg hagyományaikból, nyelvükbõl és miként nyilvánultak meg vallási vitákban.
Egy magyar származású és anyanyelvû tolmács-diplomata, muszlimmá lett életutat vázolunk fel, vele párhuzamosan élt, s kollégája volt egy német anyanyelvû, szintén muszlimmá lett dragomán.
A Nagybányáról származó Murád dragomán születésekor a Somlyai Balázs nevet kapta.
Diplomáciai tevékenységén túl író és költõ is volt Murád effendi, sõt mint az egyetlen ismert magyarul író oszmán-törökköltõ szerzett magának nevet az irodalomtörténetben.
Egyúttal az õ Himnusza az egyedüli olyan muszlim hitbuzgalmi irat a 16. században, amely a magyarországi keresztény vallási kontroverziáiba iszlám oldalról bekapcsolódik.
Murad, azaz Somlyai Balázs a mohácsi csata idején tizenhét éves volt, az akkor került oszmán fogságba, s felvette az iszlám hitet önként.
1573-ban az Ungnád Dávid isztambuli követ kíséretében lévõ Stephan Gerlach találkozott Muráddal és megtudta róla, hogy "valaha Bécsben tanult".
Murád gyakran találkozhatott a legkülönfélébb keresztény követségek tagjaival, akiknek barátságát tudatosan kereste.
1551-ben Murád Erdélybe érkezett, akit a Habsburg csapatok Martinuzzi Fráter György meggyilkolását követõen harminc hónapos fogságba vetettek.
Marad dragomán iszlám hitének szilárdságát mi sem bizonyítja jobban, hogy a 30 hónapos fogsága alatt sem fenyegetéssel, sem rábeszéléssel nem tudták választott muszlim hitének megtagadására rábírni.
Ebben az idõben nem õ volt az egyetlen oszmán fogoly. A források több lefogott csaust emlegetnek, köztük Mehmed fõcsaust is. Mivel a Mehmed és a Mahmud neveket rendre összetévesztik, nem lehetetlen, hogy Mahmud, az osztrákból lett török muszlim dragomán és Murád együtt kerültek Castaldo generális fogságába.
Murádot maga Rüsztem pasa, Szulejmán szultán veje váltotta ki a rabságból, s bemutatta személyesen Szulejmán szultánnak is, aki megtette õt Portai tolmácsnak, a latin és magyar nyelvû szövegek fordítójának. Murád 1553-tól, mint szultáni tolmács dolgozott.
Murád a magyar nyelvû írásait többször arab betûkkel jegyezte le.
Azt is tudjuk, hogy Murád maga is foglalkozott történeti mûvek fordításával.
Idõs korában, 75 évesen került ismeretségbe az 1584-85-ös császári követség tagjaival.
Az egyik követ Murád béget mûvelt, sok nyelvet beszélõ emberként mutatja be (arab, perzsa, oszmán-török, latin, magyar és horvát), s azt is tudatja, hogy az öreg tolmácsot mértéktelen borszeretete miatt bocsátották el az állásából.
Murád latinra fordította az oszmán-török krónikát, melyet a nyugati írók fel is használtak. Kevesen tudják, hogy ez a könyv, mely sokáig az oszmán történelemre és az oszmánszokásokra kíváncsi nyugati olvasók csemegéje volt, egy magyar renegát tolmácsnak köszönheti a létét.
A kor politikusai keleten és nyugaton egyaránt óhatatlanul beleütköztek a vallás problémáiba. Az oszmánok általában pragmatikusan szemlélték a meghódított országok vallási csatározásait. Ha tehették kitértek a véleménynyilvánítás elõl hitvitákban, ha nem, annak a félnek adtak igazat, amelynek gyõzelmét helyi, pillanatnyi érdekeik alapján számukra kifizetõdõbbnek vélték. Mégis kétségbevonhatatlan tény, hogy uralmuk alatt a reformáció tanai, pl.Magyarországon rohamosan terjedtek, s az iszlám vallási türelme a legradikálisabb protestáns felekezeteket is megtûrte.
A keresztény teológiai disputáktól távol tartották magukat a muszlimok.
A renegát diplomatákra ez az áltanános megállapítás aligha vonatkoztatható, õk állandóan egykorú hazájuk értelmiséijei között mozogtak, rájuk nem volt jellemzõ a keresztényekkel szembeni általános muszlim bizalmatlanság. Ha ritkaságszámba megy is, mégsem véletlen tehát, hogy Murád belebonyolódott a keresztények közötti vitába.

Köztudomású, hogy egyes radikális protestáns gondolkodók Erdélyen át végül is Isztambulban kötöttek ki, ahol az 1570-es években valamiféle unitárius "lobbyt" hoztak létre. A legnevezetesebb isztambuli szentháromság-tagadó a Heidelbergbõl menekült Ádám Neuser volt, aki belsõ fejlõdésének végpontjaként áttért az Iszlámra.
Murád ránk maradt életmûve iszlám kegyességi irodalom. Prózai és verses írásait keresztény olvasóközönségnek szánta, hogy-miként-írja-"kedvet ébresszen bennük az Iszlámra". A három nyelven írt Himnuszának -latinul, magyarul és törökül-az 1580-as évek elejérõl való. Ennek lényege egy a Tórával és az Evangéliummal összeegyeztetett egységes iszlám Istentan. A vers nélkülöz minden erõszakot, fölényességet vagy térítõ szándékot, s hangsúlyozza a kegyes életvezetés fontosságát, mint a vallás alapját. Az iszlámot olyan univerzalisztikus vallásként mutatja be, amelyet a szélsõséges dogmatizmustól eltávolodó egyistenhívõk, így a keresztények is nyugodt lelkiismerettel elfogadhatnak. Rendkívül szembeötlõ a költemény egyértelmûen protestáns érvrendszere:"Mert az írás azt mondja, hogy az Istent/Meg nem ismerhetjük, mígnem magunkat/Ha esmérnénk ilyen semmi voltunkat,/Csak õ vagyon, nincsen más, tudjuk Õtet."Vagy:"Nincsen üdvösség az cselekedetben,/De az Istennek õ adományában…"
Murádot már erdélyi katolikus fogvatartói is kegyes muszlimként ismerték, azt mondták rá,"türk papasi" szaz "török pap", aki a Tórát, a Zsoltárokat és az Evangéliumot is ismeri.
Murád dragomán versének univerzalizmusa, s egyáltalán az a szándéka, hogy az Iszlámot a magyarok és más keresztények számára népszerûvé, elfogadhatóvá tegye, inkább abból az antitrinitárius szellemi környezetbõl kaphatott biztatást, amelynek-tudjuk-felettesével, Mahmúddal és a renegát unitárius Neuserrel együtt az 1570-es években, Isztambulban tagja volt. De másképpen is felfogható a vers üzenete, mégpedig úgy, hogy ez válasz a keresztény vallásegyesítési törekvésekre. Murád szerint csupán egyféle vallási univerzalizmusnak van helye a földön: az Iszlámnak.
Meg kell említeni egy szintén magyar származású, muszlim hitre tért, katonai karriert elért Pijale pasát. Pijale pasáról 1573-ban Isztambulba járt Stephan Gerlach útleírásában jegyezte fel, hogy a pasát még gyermekként a mohácsi csata idején hurcolták el, s Tolna város szülöttje volt. Pijale pasát 1554-ben nevezte ki Szulejmán szultán szandzsákbégi ranggal az oszmán flotta parancsnokának. Elõtte a szultáni iskolákból kikerülvén, a Szeráj kapuõrségének parancsnoka volt. Az elsõ kinevezett budai pasa, Vezír Szulejmán pasa is magyar származású, bár róla kevés információnk van.(Budai pasa volt 1541 szeptember 2-tõl 1542 február közepéig, amikor is elhunyt.)
Meg kell még említenünk a Magyarországra betelepült ortodox hitû és délszláv nevû cigányságot is, akik nagy része szintén áttért az iszlámra, s muszlim nevet is vettek fel.
Bizonyíték erre például a török kori Buda városának az oszmánok által történt utca és lakosság összeírása.
Sok keresztény rab azért nem vette fel az iszlámot, mert a keresztény egyház álláspontja szerint a kereszténység elhagyása, az iszlámra valõ áttérés a legsúlyosabb bûn volt. A renegát elvesztette az üdvözülés minden reményét, a halál után a pokol örök szenvedése várt rá. Mivel pedig a keresztény tanítás a túlvilági büntetést erõsen hangsúlyozta, az áttérés lelkiismereti kérdést jelentett.
A fentiekre alapozva megállapíthatjuk, hogy akik a hódítók, vagy akár az esetleges rabtartóik vallását, az iszlámot felvették, minden bizonnyal óriási lelki tusák árán, s tisztán meggyõzõdésbõl tették.
A szemben álló felek (a muszlim törökök és a keresztény magyarok) kölcsönösen "pogánynak" tartották a másik felet, a fegyveres háborúskodást mindegyik fél az egyetlen igaznak elismert hit védelmeként fogta fel.
'Ilyen goromba fogásai vannak e nemzetnek, hogy ugyan utálja az ember".-írta a törökökrõl Tassi Gáspár, a nádor megbízottja a szõnyi béketárgyalásokon.
A törökök nem kevésbé megvetõen nyilatkoztak a keresztény hitrõl."Dõreségnek","bolond szokásoknak" minõsítették, a templomokat a "pokolbéli sátánok gyülekezõhelyének+ minõsítették. A keresztényeket porba sújtott gyaúroknak, hitetlen kutyáknak" hívták.
De a gyûlölködésnek nagyobb volt a füstje, mint a lángja.
A muszlim törökökre meghódítottak, mint elnyomóra, s nem az Iszlám hit térítõjére néztek.
A törökök nem avatkoztak bele a katolikusok és protestánsok harcába, azt közönnyel szemlélték, s ez a barátságos közöny, melyet inkább a protestánsok bírtak vezetett el odáig, hogy a 16. században naiv és lelkes tervek születtek a muszlimok protestánssá térítésére.
A Hódoltság 150 éve is bizonyíték arra, hogy az Iszlám vallás nem törekszik az erõszakos térítésre.
Nagyon sok muszlim vallású család maradt itt a törökök kiûzése után, s keresztelkedett ki késõbb. Például az az egyik legjelentõsebb magyarországi muszlim város Eger, amikor 1687-ben onnan török helyõrség magát feladva kivonult, részletes jegyzék készült azokról, akik ott kívánnak maradni. E szerint ekkor 23 családdal rendelkezõ muszlimot és 13 magányos muszlim férfit írtak össze. A családosok közül valamennyien egy feleséggel rendelkeztek, akik minden bizonnyal magyarok voltak.

A karlócai béke megkötése után (1699) nem beszélhetünk a muszlim vallás szignifikáns jelenlétérõl a magyar társadalomban.
Az valószinûsíthetõ, hogy megfordult nálunk néhány keleti kereskedõ, valamint zarándok a Gül Baba türbénél.

Érdekes viszont, hogy a Rákóczi szabadságharcban krími tatárokból álló zászlóalj is szolgát, mely kétszáz fõbõl állt, akiket a "dervis generális", Andrássy Miklós, a volt fehér csuhás barát vezetett.
Thököly Imre, Zrínyi Ilona és a Rákóczi szbadságharc emigránsai is muszlim török földön nyertek befogadást, védelmet. Ekkorra ugyanis a nemzetek egymáson ütötte sebei behegedni látszottak.
Az oszmán-török könyvnyomtatás megteremtõje is magyar származású muszlimmá lett Ibrahim Müteferrika volt, aki a Rákóczi emigráció idején érkezik török földre.
Sajnos eredeti magyar nevét homály fedi.

Felhasznált Irodalom:

Ács Pál: Osztrák és magyar renegátok, mint szultáni tolmácsok: Mahmud és Murád terdzsumán

Fekete Lajos-Nagy Lajos: Budapest története a török korban

Fügedi Erik: Kimondhatatlan nyomorúság

Gévay Antal: A budai pasák

Goldziher Ignác: Az Iszlám

Hegyi Klára: Egy világbirodalom végvidékén

Hegyi Klára: Etnikum, vallás, iszlamizáció.

Káldy-Nagy Gyula: Harács-szedõk és ráják

Káldy-Nagy Gyula: Szulejmán

Takáts Sándor, Eckhart Ferenc, Szekfû Gyula: A budai basák magyar nyelvû levelezése

Udvarvölgyi Zsolt: A magyar iszlám vallásszociológiája

Mellékletek:

1. Pécs, Jakovali Haszan dzsámi
2. Pécs, Gázi Kászim pasa dzsámija
3. Budapest, Gül Baba türbe
4. Eger, Kethüde dzsámi minaretje
5. Budapest, török fürdõ
6. Siklós, Malkucs bég dzsámija
7. A Török Hódoltság térképe
8. Az Oszmán Birodalom térképe
9. Levélrészlet a budai pasák magyar nyelvû levelezésébõl

Bosznia-Hercegovina okkupálása elõtt meg kell említeni Vámbéry Ármin nevét, aki Rasid Efendiként a muszlim hitet vallotta, sõt a világhírû tudós tatár inasa, Iszhák is az iszlámot képviselte a korabeli Magyarországon. Vámbéry, a "sánta dervis" a Magyar Tudományos Akadémia tagjaés a budapesti tudományegyetem török tanára volt.
Oszmán-török kapcsolati révén sagítséget kapott, hogy dervisnek öltözve, oszmán-törökként mutatva magát, bejárja az akkori Közép-Ázsiát.
Késõbbi tanítványa, a szintén muszlim Germanus Gyula így írt róla:"tudásszomja elvitte Timurlenk sírjához, az ismeretlen közép-ázsiai puszták vad, faragatlan nomádjai közé, s dervisruhája alatt egy magyar hõs szívét hordta."
Rasid Effendiként 1861-ben egy-egy bokharai hadzsi karavánjához csatlakozott.
1863-ban Erzurumon, Tabrizon át, a Kaszpi-tengeren átkelve Khívába, najd Bokharába jutott el. Itt hajszál híján felfedték kilétét, ami a biztos halált jelentette volna számára.
0864-ben Szamarkandon, Mesheden, majd Teheránon át jutott haza. Nagy jelentõségû, úttörõ eredményeket ért el Közép-Ázsia föld-és néprajza, elsõsorban a török filológia területén. Számos európai tudományos társaság választotta tiszteletbeli tagjává.

Ezen kívül nem szabad megfeledkezni az 1848-49-es forradalom és szabadságharc utóéletérõl sem, melynek során számos -az akasztófa, vagy börtön, kényszerbesorozás elõl menekülõ, és Törökországban menedékre talált -magyar és lengyel katona, a közlegénytõl a tábornokig tért át az iszlám hitre.
Elég csak a legismertebbek, Bem József, Guyon Richard, Kmetty György tábornokok nevét megemlíteni. Az iszlamizált magyar és lengyel szabadságharcosok késõbb számos tettel bizonyították hõsiességüket és kitartásukat.

A magyar nép a késõbbi orosz-török háborúban egyértelmûen a törököket támogatta, megélénkültek ez idõben a két ország kapcsolatai. Ebbõl az idõbõl ilyen rigmusok születtek például: "Szól az ágyú, szól a puska, esze nélkül fut a muszka. Félhold ragyog Plevna ormán, éljen a hõs, dicsõ oszmán, éljen a török. Nosza vond ki õsi kardod, muszka ellen kezd a harcot, indulj délre csatatérre, törököknek segélyére." A magyar egyetemi ifjúság 1877 januárjában tisztelgõ látogatást tett Konstantinápõlyban, ahol díszkardot adtak át Abdul Kerim pasának, a plevnai gyõzõnek, amit a szultán 35 corvinával viszonzott, a török diákok, a szofták pedig áprilisban magyarországi vizittel.
Megemlékezhetünk Széchenyi Ödön pasáról (Széchenyi Istvánnak, a "legnagyobb magyarnak az iszlám hitre áttért fiáról), aki 1874-ben a szultán meghívására Konstantinápolyba utazott, s létrehozta a török tûzoltóságot a fõvárosban.
A szultán altábornagyi rangba nevezte ki, s egyben szultáni hadsegéd is lett.

Megállapítható tehát, hogy amikorra megszûnt a kereszténység és az iszlám katonai szemben állása, az Oszmán-török Birodalom meggyöngült, az ellentétek szép lassan
feloldódtak, sõt az elõbbiek tanulsága szerint barátsággá alakultak.
Itt közre játszott a közös származás tudata is, hiszen a fentiekben említett Vámbéry Ármin is a "magyarok bölcsõjét" Közép-ázsiában, a török nyelvû népeknél kereste.

Bosznia-Hercegovina okkupálása után (1878)

Bosznia-Hercegovina 39%-a muszlim vallású volt, a hanifita iszlám vallásjogi iskola követõi. Az okkupációval ötszázezer muszlim vallású polgára lett a Monarchiának, s ettõl az idõszaktól megindult a Magyarországba irányuló muszlim vallásúak bevándorlása is. A bosnyák, albán és egyéb balkáni muszlim vallású népek mellett a XX. század elejétõl fogva török származású betelepülõk is érkeztek.

Bosznia-Hercegovina életében tulajdonképpen 1882-tõl következett be komoly változás, ami meggyorsította a muszlim vallásúak integrációs folyamatát a Monarchiában, ill. elõsegítette a muszlimok betelepedését Magyarországra és egyenjogúsítását.
Ekkortól a katonailag megszállt tartomány élére egy magyar diplomata-történész került, a pénzügyminiszter Kállay Béni, aki következetesen favorizálta a muszlimokat fõként a görögkeletiekkel szemben. (A görögkeleti egyház hívei túlnyomórészt szerb származásúak voltak, s ekkora már érezhetõ volt a szerb törekvés Bosznia megszerzésére.) A vakufok (kegyes iszlám alapítványok), a medreszék(iszlám vallási iskolák) és a seriatbíróságok(családjogi ügyekben illetékes iszlám vallásjogi bíróságok, Boszniában "nizamijéknek" nevezték õket)mûködését a hatóságok támogatták,a muszlimok gyakori panaszait igyekeztek kivizsgálni.
Kállay Béni így ír Bosznia -Hercegovináról: "A katonai-stratégiai célok és a dinasztikus elvek is egybeesnek. Bosznia-Hercegovinát hosszú határszakasz köti össze a Monarchiával, s mélyen benyúlik a török birodalom testébe, ezáltal természetes védõvonalat képez az oroszok ellen-a Monarchia tehát Bosznia-Hercegovina és Dalmácia együttes birtoklásával úr lehet az Adrián."
Hermann Ottó szerint is, Kállay Béni a megnyerés politikáját akarta folytatni Boszniában, a mindezt szívósan és okosan tette, "mint egy primae occupationis gensnek ivadékához illet is ez."
Kállay számára taktikailag, stratégiailag és az ideológia szempontjából is fontos volt, hogy Bosznia okkupálása ne terhelje meg a Monarchiát újabb lojalitást nem mutató etnikai csoportokkal. Kállay Béni fõ támaszát a muszlim vallású arisztokráciában látta.
A muszlim arisztokráciát tönkretette volna a feudális tulajdonviszonyok megszüntetése.
Kállay ezért hosszú távú átmenetet biztosító önkéntes megváltás koncepcióját támogatta. Kállay Béni volt az, aki elindította Bosznia-Hercegovina nyugati értelembe vett modernizációját.

1908-ban Bosznia-Hercegovinát véglegesen a Monarchiához csatolták, azaz annektálták.
1909 végén Lánczy Leó elnökletével megalakult a Magyar - Bosnyák - Hercegovinai Gazdasági Központ (MBHGK), amelynek számos kiadványa a Boszniában vállalkozó magyar üzletemberek számára szolgáltatott adatokat, de a 6. füzetben(Budapest.1913.) Magyary Géza felvetette " Az iszlám jogállásának szabályozását Magyarországon."
1912 júliusa óta létezett már egy osztrák törvény, amely elismerte a hanifita irányzatot Magyarországon, a magyar Törvényhozás azonban ekkorra még nem fejlõdött idáig.
Az országban ("Horvát - Szlavónország nélkül") az 1910-es népszámlálás adatai szerint 553 muszlim élt (179 török és 319 bosnyák ajkú, az utóbbiak nagy része katona volt), Bosznia-Hercegovinában pedig 612. 137 fõ vallotta magát muszlim vallásúnak.
A törökök többsége a század elsõ évtizedének végén telepedett le nálunk.
Iparos emberek (sokan cukrászok) voltak, valamint diákok, akiknek elsõ csoportja, 1909-ben érkezett meg, élén egy Abdul-Latif nevû hitgondozóval. A századelõn a magyarországi törökbarát érzület tovább fokozódott Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és Thököly Imre hamvainak hazahozatalával.