Háború
A
sötét terveiről híres Apis Dimitriev ezredes, a Fekete
Kéz nevű szerb terrorszervezet vezetője 1914 tavaszán
úgy döntött, felfegyverez egy csapat fiatal hazafit
Gavrilo Princip vezetésével.
Azt
eszelték ki, hogy a boszniai Szarajevóban tett látogatása
alkalmával meggyilkolják Ferenc Ferdinándot, Ausztria
trónörökösét (részletesen megtalálod a "Merényletek"
között…).
E
lokálisnak tűnő döntés közvetett hatásai meglepően figyelemreméltók
voltak:
1914.
Június 28-án meggyilkolják a trónörököst
és feleségét.
Július
23-án Ausztria-Magyarország ultimátumot intéz
Szerbiához.
Július
26-án Ausztria mozgósít az orosz front felé.
Július
28-án Ausztria-Magyarország hadat üzen Szerbiának.
Augusztus
1.-én Németország hadat üzen Oroszországnak.
Franciaország mozgósít.Olaszország bejelenti semlegességét.
Augusztus
2.-án Németország elfoglalja Luxemburgot.
Augusztus
3-án Németország elfoglalja Belgiumot, hadat
üzen Franciaországnak.
Augusztus
4-én Nagy-Britannia hadat üzen Németországnak,
Amerika bejelenti semlegességét.
Augusztus
5-én Ausztria-Magyarország hadat üzen Oroszországnak.
Augusztus
6-án Szerbia és Montenegró hadat üzen Németországnak.
Augusztus
10-én Franciaország hadat üzen Ausztriának.
Augusztus
12-én Nagy-Britannia hadat üzen Ausztria-Magyarországnak.
Augusztus
15-én Japán ultimátumot intéz Németországhoz.
Augusztus
28-án Ausztria-Magyarország hadat üzen Belgiumnak.
Akárhogy
nézzük is, ez bizony világháború...
Az
egyedüli nagyhatalom, amelyik még nem keveredett bele
a Fekete Kéz akciójának közvetett folyományaiba, az
Egyesült Államok volt.
De
egy évvel később Walter Schweiger kapitány gondoskodott
erről is. Ő volt ekkor a parancsnoka az U 20 tengeralattjárónak.
1915.
május 7-én az ír partoknál észlelték a brit Lusitania
hajót, s ő úgy döntött, követi a Német Főparancsnokság
legutóbbi utasítását, és torpedóz (természetesen, figyelmeztetés
nélkül)…
A
Lusitaniával együtt pusztult 1.200 utas között 128 amerikai
is volt.
Az
ő haláluk játszott közre abban, hogy az USA hadba lépett
Németország ellen…
Ha
a háborúk ilyen pofonegyszerűen törnek ki Nyugaton,
nem szükségeltetik különösebb képzelőerő ahhoz, milyen
esélye van véres csetepaték kirobbanásának egy olyan
puskaporos hordón, mint Latin-Amerika.
A
tizenkilencedik században, Bonaparte Napóleon katonai
sikerei világszerte hatással voltak igen sok elmeháborodottra
is. Ezek azt képzelték, ők is nagy császárok. Ez a káprázat
az esetek nagy többségénél viszonylag ártalmatlan tünetekkel
zajlott le.
Nem
úgy Francisco Solano Lopez, Paraguay elnöke esetében.
Meggyőzésének
igazát bizonyítandó, a leggyakorlatiasabb módot választotta,
és 1865. márciús.l8-án, hipp-hopp hadat üzent a szomszédos
Uruguaynak, Brazíliának és Argentínának. Így látta biztosítva
a megoldást, ami őt katonai zsenivé avatja.
Az
elkövetkező 5 év során Senor Lopez saját személyiségének
fatális félreértelmezése, a lakosság felének pusztulásához,
valamint az összes szociális és politikai intézmény
összeomlásához vezetett…
Latin-Amerika
száz évvel később sem változott. Temperamentuma a régi.
1969.
június 27-én, a világbajnoki labdarugó mérkőzésen a
bíró időn túli tizenegyeshez juttatta El Salvador csapatát,
a szomszédos Honduras-szal szemben.
El
Salvador értékesítette a büntetőt, és 3:2-re megnyerte
a meccset.
A
döntés drámai folytatása:
ádáz,
gól nélküli, döntetlenül végződött csata a csapatok
szurkolói között kéz, láb, fej és bordatöréssel,
8 napon túl gyógyuló tömeges kezeléssel a helybéli
kórházak traumatológiai osztályain.
Tudniillik,
az eredmény hírére soviniszta tüntetések söpörtek végig
mindkét fővároson, s a szurkolók az utcákon újrajátszották
a meccset, kifosztva, és elnáspángolva az ellenfél szurkolóit.
További
folytatásként július 3-án háború tört ki a két ország
között. A békekötésig kétezer katona esett el, és a
Közép-Amerikai Közös Piac, mely mindkét ország számára
fontos volt, összeomlott.
Ennek
záróaktusaként mind Hondurasban, mind El Salvadorban
komoly éhínség tört ki.
A
világbajnokság, következő fordulójában El Salvador kiesett…
